Amikor a fuvarozói érdekképviseletek vezetői a múlt kedden megérkeztek a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) épületébe, még koránt sem volt biztos, hogy mindannyian aláírják a kormány
18 pontos megállapodás-tervezetét. Következett a zárt ajtók mögötti egyeztetés. Nem tudni pontosan, ott mi hangzott el, mindenesetre Szanyi Tibor, a tárca politikai államtitkára láthatóan felszabadultan lépett ki a teremből, ahol már valamennyi szervezet delegáltja kész volt kézjegyével ellátni a dokumentumot.

A történet az üzemanyagárak emelkedésével kezdődött. Első körben a fuvarozók egyetlen követelése még csupán az volt, hogy a kormány csökkentse a gázolaj jövedéki adóját az Európai Unió által előírt sáv legalsó értékére, vagyis literenként 75 forintra a jelenlegi 85 forintról. Ám ahogy számolgatni kezdtek, gyűltek az egyéb kívánságok. Végül majd kéttucatnyi pontba szedték a szomszédos országokban működő konkurensekkel szembeni versenyhátrányuk összetevőit.

Elvonási különbségek

Nehéz persze egy csokorba gyűjteni minden érintett panaszát, mindazonáltal vannak egyértelmű számok. „Ha egy 40 tonnás kamiont veszünk, amely az uniós átlag szerint évente legalább 140 ezer kilométert fut, a vállalkozónak az áfától eltekintve árbevételének 33,4 százalékát kell évente különböző közterhek formájában befizetnie az államnak. Ezzel szemben Szlovákiában csak 23 százalékos ez az elvonás" - mond példát Galambos István, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) társelnöke arra, miben áll a magyar vállalkozók versenyhátránya.

Többről van tehát szó, mint pusztán a jövedéki adó csökkentéséről: összességében ennek a 10 százalékos versenyhátránynak a lefaragását igyekeztek elérni a fél éves tárgyalássorozatban az érdekvédők. Ebben a generális célban teljes is volt köztük az egyetértés. Információink szerint ugyanakkor voltak olyan szervezetek, amelyek a többség által nem támogatott külön igényekkel is előálltak; érthető módon a kormányoldal ezeket élből elutasította.

A jövedéki adó 10 forintos mérséklése Galambos szerint évente átlagosan csupán mintegy 90 ezer forintot hozott volna a vállalkozóknak. Ha a kormány a most aláírt megállapodásnak mind a 18 pontját valóban teljesíti, ennél többet kapnak a fuvarozók. Ez esetben az említett 10 százalékos versenyhátrány akár
6-8 százaléknyira is olvadhat.

Mindazonáltal a feltételes mód egyelőre többeket nyugtalanít. Igaz ugyan, hogy a megállapodásban gyakorlatilag csak a kormány tesz vállalásokat, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a kabinet egyetlen ponthoz sem rendelt garanciát. Így az érdekvédők képviselői most azzal biztatják magukat, hogy a kormánynak nem lehet érdeke a fuvarozó vállalkozók ellehetetlenítése. Ha ugyanis utóbbiak tömegesen csődbe mennek, akkor jelentős adóbevételtől esik el a költségvetés, tömegével kerülnek utcára újabb munkanélküliek, továbbá veszélybe kerülhet az ország tőkevonzó képessége szempontjából sem mellékes korszerű logisztikai hálózat.

Borúra derű?

Akárhogy is, a fuvarozó vállalkozók helyzetét illetően egyelőre csupán annyi történt, hogy sikerült találni 18 olyan pontot, amelyben a kormányzat kész lépéseket tenni. Ez nem kevés. Különösen akkor nem, ha igaznak bizonyul Hunyady Szabolcsnak, a Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége elnökének a megállapítása. Hunyady az aláírást követően ezt mondta: Magyarországon a gyors döntések után általában hosszadalmas megvalósítás következik, itt viszont hosszú, fél éves előkészítés folyt, így remélhetőleg gyors lesz a megvalósítás.




Forrás: fn.hu
http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=105166