Németországot évek óta már-már reflexszerűen nevezik Európa betegének. „A megszokás második természetünk" - mondta egykor Szent Ágoston, s az évezredes bölcsesség a német gazdaság esetében ma ugyanúgy érvényes. Az elemzések ugyanis mindmáig szinte kivétel nélkül a kedvezőtlen tüneteket veszik sorra, illetve a kór okait taglalják, közben pedig észre sem veszik a gyógyulás jeleit. Emiatt érhette váratlanul még a német elemzőket is a brit The Economist minapi összeállítása, amely a kedvezőtlen konjunktúra-jelentések ellenére is pozitív tendenciákat vél fölfedezni Európa legnagyobb gazdaságának működésében.

Makrogondok

A londoni gazdasági hetilap ezzel mintegy rácáfol azokra a számokra, amelyek szerint 2005 második negyedévében gyakorlatilag stagnált a német gazdaság, s az elemzők az év egészére sem várnak
0,8 százaléknál nagyobb növekedési lendületet. A makrogazdasági mutatók ugyanis minden optimista európai várakozás ellenére sem kecsegtetnek sok jóval még az idén. A beruházások szintje továbbra is alacsony, a fogyasztási kedv mélyponton van, az infláció a kedvezőtlen nemzetközi körülmények - például a mind magasabb olajár - miatt egyre erőteljesebb, a munkanélküliség pedig az utóbbi hónapok javuló tendenciája ellenére még mindig az 5 milliós nagyságrendet súrolja, vagyis a probléma a munkaképes korú népesség 11,6 százalékát érinti.

A kedvező tendenciák azonban nem is a makrogazdaság szintjén indultak el: a változásokat a vállalatok teljesítményében kell keresni, amely a legerősebb cégek túlnyomó részénél az idén akár kétszámjegyű mértékben is javult az előző év azonos időszakához képest. A fejlett vállalati kultúrának köszönhetően még a legnagyobb társaságok is kézzelfogható eredményeket értek el önmaguk működésének megreformálása terén. Hála nekik, Németország a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) adatai szerint már 2004-ben is a világ elsőszámú exportőre lehetett, s valószínűleg ez az a stabil alap, amelyre támaszkodva majd a gazdaság egésze is ki tud kapaszkodni a gödörből.

Reformcsomagok

A kedvező irányba mutató folyamatokat nem lehet függetleníteni a szociáldemokraták és a zöldek alkotta berlini kormánykoalíció által 2003-ban útjára bocsátott Agenda 2010 nevű reformcsomagtól. Ez még akkor is így van, ha a program a nemzetgazdaság szintjén nem hozott látványos eredményeket, sőt, nem kismértékben oka a kormányzó pártok népszerűségvesztésének, ami a nyár elején kikényszerítette a Gerhard Schröder kancellárral szembeni bizalmatlansági szavazást, illetve annak nyomán a szeptember 18-ára kitűzött előrehozott választásokat.

Mindazonáltal az adózás, a munkaerőpiac, az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformjára koncentráló Agenda 2010 célkitűzéseit Norbert Walter, a Deutsche Bank vezető közgazdásza összességében biztató kezdetnek tartja. Az elmúlt hét évben 45 százalékról 25 százalékra csökkent a társasági adó, és a személyi jövedelemadó-terhek is jelentősen mérséklődtek - a legmagasabb kulcsot például 53-ról
42 százalékra vitték le. E téren így ma inkább az indirekt támogatások és állami szubvenciók fennmaradása - és ezáltal a költségvetés finanszírozásának ellehetetlenülése - okoz problémát.

A munkaerő-piaci szabályozás korábbi állóvizét a Hartz IV névre keresztelt csomag kavarta fel.
Az eredmény: lerövidült a munkanélküli-segély igénybevételének átlagos időtartama, és nőtt a munkavállalási kedv. A nyugdíjrendszer és az egészségügy már más kérdés, ez a két terület egyelőre nem sok jóval kecsegtet. A németek sehogyan sem akarják megkedvelni a magán-nyugdíjpénztárakat, s mindmáig az egészségügy reformja sem jutott tovább a politikai viták szintjén.

Az adózás és a munkaerőpiac átalakítása terén elért eredmények javították a vállalatok versenyképességét. Mi több, az adózási feltételek kedvezőbbé válása máris mérsékelte a cégek elvándorlási kedvét az unió új, közép- és kelet-európai tagállamaiba. Ami pedig a munkanélküli-segélyezés rendszerének szigorodását illeti, az máris kompromisszumkészebbé tette a szakszervezeteket, ami jócskán hozzájárult a vállalati berkekben a bérekről vagy például a rugalmasabb munka- és műszakbeosztásról folyó tárgyalások sikeréhez.

Bizonytalanság

Az üzleti hangulat azonban ma még fölöttébb bizonytalan. Miközben például a mannheimi székhelyű ZEW gazdaságkutató intézet múlt hét elején közzétett vállalati hangulati indexe kifejezett javulást mutatott ki augusztus hónapra - igaz, továbbra is kockázati tényezőként említve a magas munkanélküliséget és a lanyha fogyasztási kedvet -, a müncheni Ifo intézet indexe két nappal később egyenesen visszaesést jelentett a német üzleti hangulatban.

Igaz, utóbbi cég elemzői egy egészen más szempontot is figyelembe vettek: szerintük az üzletemberek körében ma a választások körüli bizonytalanság a fő hangulatrontó tényező. Hiába indultak el ugyanis egyértelműen pozitív tendenciák a gazdaság mélystruktúráiban, korántsem biztos, hogy ugyanilyen lesz a folytatás.

Félreértés ne essék, az Ifo által megkérdezett vállalatvezetők nem az ellenzéki kereszténydemokraták „hatalomátvételétől" tartanak. Elvégre Angela Merkel kancellárjelölt és pártja választási győzelme a konzervatívok már ma is meglévő felsőházi többsége révén tiszta viszonyokat teremtene, hiszen többé nem futnának unos-untalan zátonyra a második körben a kormánynak az alsóház által már elfogadott törvényjavaslatai. A gazdaság szereplőit sokkal inkább az aggasztja, hogy a szavazatok szerencsétlen megoszlása esetén - egy választások utáni patthelyzetben - netán nagykoalíció alakul. Ez megbéníthatná az épphogy beindult reformokat, és ismét évekre állóvízzé varázsolná a végre a gyógyulás jeleit mutató német gazdaságot.

Forrás: fn.hu
http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=105167