A törvényjavaslat azt tekinti lobbitevékenységnek, amely megbízás alapján ellenérték fejében folyik, vagyis, a professzionális lesz az érdekkijárás. Pillanatnyilag is ismert majdnem hatszáz szervezet, amelyik bejegyeztette magát az Országgyűlés megfelelő hivatalában, de ők egyelőre csak küzdenek, hogy róluk is szóljon a szabályozás. A lobbizás tehát szakmává válik: ettől azt várja a politika, hogy zsugorodjék a szürkezóna, tisztuljon a piac, legyen átlátható ki, miért és hogyan keres kapcsolatokat, kinek, mi az érdeke, amikor kijárni igyekszik valamit.

Egyelőre nagynak tűnik az adminisztrációs teher, amit a bejegyzett lobbizónak cipelnie kell, pláne ahhoz képest, amekkora a másik oldal, a közhatalom hasonló kötelezettsége – és érdekes lesz az is, hogy a képviselők, állami vezetők, polgármesterek hozzátartozói miként tartoznak elszámolni, ha esetleg lobbizásra adják a fejüket. A tervezet azt írja, hogy ők haladéktalanul tájékoztatni kötelesek az érintett döntéshozó szervet. Ennél tovább persze nem igazán mennek sehol a világon, merthogy nem is nagyon lehet. Az effajta tevékenységek megítélését általában rábízzák a nyilvánosságra.

Egy 1983-as magyar szótári meghatározás „nagyszabású csalás”-ként értelmezi a szót; igaz, hogy másodikként ismeri az „amerikai törvényhozás folyosója” jelentést is, amely közelebb áll az eredethez…

1998 nyarán Filló Pál szocialista képviselő többpárti horgászcsapatot szervezett a parlamenten belül, a horgászok érdekeit eredményesen jelenítette meg: ő az a történelmi személy, aki először kapott nyilvánosan és legálisan pénzt törvényhozási befolyásolásért. Saját érdekben lobbizni nem számít bűnnek; a ma nekem, holnap neked elv szerint sok helyütt zajlik a törvényhozás

A leköszönő Orbán-kormány visszavonta azt a lobbitörvény-tervezetet, mely az első lehetett volna hazánkban. A Magyar Lobbiszövetség – van ilyen – eddig sikertelenül lobbizott az IM-nél, hogy legyen lobbitörvény. A mostani tervezet kapcsán formai panaszaik vannak, szakmaiak nem. Lesz érdekes paragrafusa is mostani magyar szabályozásnak: a lobbista az ügyét eldöntő tárgyalási napon írásos kérés alapján bemehet az országgyűlés ülésére. Az érdekérvényesítő igazolványt kap erre (is). De be kell számolnia negyedévente – ugyancsak írásban – milyen ügyben, mit tett a lobbista, milyen eszközöket alkalmazott

Civil szervezetek nem alkalmaznak lobbistát, de maguk szívesen lobbiz(ná)nak. Például a TASZ és szakszervezetek lobbiznak a lobbitörvény ellen: vagyis akik érdekvédelemmel foglalkoznak, félnek, nehogy az új szabályozás eredményeképpen egymást fúrják ki az érdekérvényesítési politikai térből.
A mostani törvényterv a hivatásszerűen lobbizókról szól, a lobbizást profi tevékenységként definiálja. Nincs sikerdíj, csak szigorú költségelszámolás. Annyi hiányosság azért látszik, hogy a lobbista oldalán megvan az etikai kontroll, az őt fogadó közszereplő oldaláról eddig még távolról sem.

Egyelőre nincs a törvényhez hatásvizsgálat A lobbi ugyanis olyan, mint reklám: a pénz fele fölösleges, csak nem tudni, melyik fele… Brüsszelben, az EU szervei mellett tizenkét magyar lobbicég működik.

A lengyel példa összehasonlításképp: ott szeptemberben fogadták el, és jövő márciusban lép életbe a lobbitörvény: az eredeti érintette az egyházak civilek, érdekvédők szerepét. Ez a passzus végül kimaradt. Kizárólag a parlamenti jogalkalmazásra vonatkozik, és nem szól a helyi viszonyok közti, engedélyek, szerződések érdekében vagy szemben alkalmazott érdekvédelemtől – ebből a szempontból a magyar törvénytervezet is „közhatalmi döntés befolyásolása” minden formájáról szól. A lengyel törvénybe bekerült, hogy nyilván kell tartani a képviselők környezetének, tikárainak, munkatársainak kötődéseit, előző munkahelyeit például.