Gyerekek és felnőttek egyaránt a csodájukra járnak majd. Első látszatra semmi különös nincs bennük. Csakhogy nem húsvér állatok, hanem gépek. A Londoni Akvárium három robotpontya a világ első autonóm mesterséges halai.

Biológia és számítástudomány integrációját jól szemlélteti, hogy egyre több élőlény, a tőlük ellesett viselkedéstípusok, szerveződések mesterséges másolatát igyekszünk elkészíteni. Hangyákét, méhekét, kutyákét – és halakét…

Gépuszonyosok

Az Essex Egyetem Huosheng Hu professzor által vezetett Emberközpontú Robotika (Human Centred Robotics, HCR) kutatócsoportja három évig fejlesztette a biológiai hasonmásokról modellezett halacskákat. Projektjeik beágyazott rendszerekre és intelligens, környezetünkben ténykedő, az emberrel együtt „élő” robotokra összpontosulnak. Mobil, autonóm és interaktív gépeiket életkorunktól és aktivitásunktól függetlenül hasznos segítőknek, kísérőknek, azaz társaknak szánják.

Robothalaik a jövőben a szórakoztatás mellett fontosabb rendeltetést is betöltenek: következő generációik felderítenék az olajvezetékek réseit, kutatnák a tengerfeneket, sőt, alkalmasint kémkedésre is bevethetnénk őket. A kezdeményezés nem új, hiszen már legalább egy évtizede kísérleteznek gépi kopoltyúsokkal, ám az Essex Egyetem teremtményei tűnnek a legügyesebbnek, legönállóbbnak.
Úszásukat a tárgyakkal való összeütközés megakadályozásában segítő beépített szenzorok teszik hatékonyabbá, nem távirányítottak, mesterséges intelligenciával rendelkeznek, hullámmozgásuk hitelesebb, mint a korábbi gépuszonyosoké. Egyelőre speciális, számukra készített medencében élnek.

Rajzfilm és valóság

„A természetben a halak többezer éves evolúció eredményeként kialakult döbbenetes úszó-képességgel rendelkeznek” – mutat rá az inspiráció forrására Hu. Ez az adottság ösztönözte a kutatókat minden eddiginél ügyesebb akvatikus rendszerük létrehozására. A hajók, víz alatti járművek hagyományos forgó propellerei helyett halaikat is hullámmozgás látja el energiával. Valódi állatokat figyeltek meg, s vonták le a következtetést, hogy ez a meghajtás kevesebb zajjal jár, hatékonyabb, könnyebben manőverezhető.

Az igaziak viselkedését utánzó halak csak így lehetnek önállóak, reagálnak környezetükre, navigálják el magukat a gépi táplálékot adó feltöltő-állomás felé. A cél, hogy (szükség esetén) előbb-utóbb saját magukat töltsék fel.

Elemeik alkalmanként maximum ötórányi élettartamot biztosítanak nekik, ráadásul az öt órát is úgy érték el, hogy a felére csökkentették másodpercenkénti ötven centiméter sebességüket. Ami a méreteket illeti, hosszúságuk ötven, magasságuk tizenöt, szélességük tizenkét centi. Világos, a fényt visszaverő pikkelyekbe öltöztették az igaziakra tényleg hasonlító, ám ennek ellenére kissé rajzfilmszerű lényeket. Egyszerre élet- és meseszerűek.

A névtelenség vége

De azért sokakban támadnak kétségek, vagy egyenesen igazi pontyoknak nézik őket. A fejlesztők bíznak benne, hogy későbbi példányaik még megtévesztőbbek (intelligensebbek, önállóbbak, stb.) lesznek, és abban is, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek nézőközönségükkel. Utóbbi mikéntjét nem részletezik, azt viszont igen, hogy a robotok segítségével az Akvárium látogatói remélhetőleg jobban megértik napjaink tudományát és technológiáját.

„Elszórakoztatják majd a publikumot” – jelentette ki Michael Michaels, az Akvárium igazgatója.
„Főként valódi halakkal foglalkozunk, de ezek a robotok tényleg lenyűgözők.”

Tervei szerint igazi pontyok mellett lubickolnak majd… Vajon milyen kommunikáció, az interakció mely formái alakulnak ki közöttük? A kérdést egyelőre nem tanulmányozták behatóbban, de a megfigyeltekből minden bizonnyal érdekes és tanulságos következtetéseket vonnak le.

A három halacska nem marad sokáig anonimitásban. Az izgalmakat és a médiavisszhangot fokozandó, verseny keretében gyerekek adnak majd nekik nevet.





Forrás: agent.ai
http://www.agent.ai/main.php?articleID=1532