A tárlat csaknem 200 tárgyat, valamint olyan műalkotásokat, festményeket mutat be, amely a
20. századig kíséri végig a szemüveg történetét. A kiállítás november 26-ig látogatható.

A szemüveg feltalálóját nem ismerjük, a tudomány a 13. század, itáliai találmánynak gondolja - freskórészletek alapján. A látásjavító eszköz mai formájának kialakulása lassú fejlődési folyamat volt.

Először olyan optikai nagyító lencséket készítettek, amiket közvetlenül a tárgy illetve az olvasandó szövegfölé helyeztek és egy pár száz évnek kellett eltelnie, mire az olvasandó szövegtől egészen a szemünk elé, vagyis keretbe került a lencse.

A két lencse foglalata eleinte egy-egy nyéllel rendelkezett. Ezeket fából, fémből készítették.
Majd az orron helyezték el, később pedig szárakkal állandóan viselhetővé tették. A kiállítás egyik érdekessége az a magyar okuláré, amelyet a liptószentandrási templom főoltárának restaurálásakor két falemez közé szorulva találtak meg tökéletes állapotban.

A magyar látszerészek a kontaklencse kifejlesztésében, a káros sugarak elleni védelem kialakításában is nagy szerepet vállaltak. A szemüvegkultúra története megismerhető a festmények ábrázolásaiból és a leírásokból is. A gyógyászati segédeszköz mára divatos kiegészítővé vált. A viselőjük nemcsak a kényelmet igénylik, hanem a változatosságot és az egyedi stílust is.

Szögletes vagy kerek. Keretes vagy keret nélküli. Egy a fontos. A tisztán látás.
A kiállítás erre és a látásvizsgálat fontosságára szeretné felhívni a figyelmet.




Forrás: Hiradó.hu
http://www.hirado.hu/cikk.php?id=67837