Fontos tudni, hogy a biztonságos alkalmazáshoz el kell végezni a járművön néhány apróbb átalakítást.
A jelenleg érvényes szabályok szerint a biodízel legfeljebb ötszázalékos mértékben keverhető a dízelgázolajba.

A biodízel fogalmával már évek óta ismerkedünk, azonban közelebbi tapasztalatunk itthon még nincs erről az üzemanyag-féleségről. Nyugat-Európa több országában – például Németországban vagy Ausztriában is – forgalmaznak növényi eredetű motorhajtóanyagot, azonban valószínűleg kevesen tudják, mi is ez a termék valójában. A biodízelről bizonyára többeknek eszébe jut a megújuló erőforrások, a növényolaj, illetve növényolaj-származékok üzemanyagként való felhasználása. Talán kérdésként merülhet fel, mi köze lehet a repce- vagy napraforgóolajoknak a dízelüzemű gépjárművek hajtóanyagához.

A dízelhajtóanyagról (gázolajról) többé-kevésbé mindenki tudja, hogy ásványolaj-származék, amelyet lepárlással állítanak elő a kőolaj feldolgozása során. A gázolaj egyéb komponensek mellett jellemzően C14-C18 szénhidrogénekből áll, s ez azt jelenti, hogy 14-18 szénatomot tartalmazó hosszú, szénből és hidrogénből felépülő szénhidrogénláncokat tartalmaz. A növényi olajok szintén tartalmaznak ilyen hosszúságú szénhidrogénláncokat, csakhogy azok hármasával hozzá vannak kapcsolva – úgynevezett észterkötésekkel – egy-egy glicerinmolekulához, így építve fel az olajokat (és mellesleg a zsírokat is) jellemző triglicerideket. Tehát ha valamiképpen sikerül „ledarabolni” a triglicerid-molekuláról a hosszú szénhidrogénláncokat, akkor a gázolajhoz nagyon hasonló terméket kapnánk.

A „ledarabolás” az észterkötés felbontásával megoldható, azonban a glicerin mellett keletkező termék nem tartalmaz tiszta szénhidrogénláncokat, hanem úgynevezett zsírsavakat, s ez azt jelenti, hogy a láncok egyik végén úgynevezett karbonsavcsoport marad, s ez kedvezőtlen tulajdonságokat eredményez
(ezek közül csak egy a korrozív hatás). Ennek a kiküszöbölésére szolgál, hogy ezeket a láncvégi karbonsavcsoportokat valamiképpen közömbösítsék egy újabb észterkötés létrehozásával.

Erre a célra a gyakorlatban leginkább metilalkoholt szokás felhasználni, s ez abból a szempontból is praktikus, hogy az eredeti láncot csak jelentéktelen mértékben hosszabbítja meg, így a végtermék tulajdonságai az üzemanyagként való felhasználás szempontjából hasonlók lehetnek a hagyományos gázolajhoz. A fentiekben dióhéjban vázolt folyamat alapanyaga valamilyen növényi olaj, általában repceolaj, a végtermék pedig repceolaj-zsírsav-metilészter, amelyet biodízel néven ismerünk.

Európában Németország mellett jelentős biodízel-gyártási kapacitása van Francia-, Olasz-, Svédországnak, Belgiumnak és Ausztriának. Ismereteink szerint azokban az országokban, ahol már hagyományai vannak a bioüzemanyag használatának, nemcsak a tiszta repceolaj-zsírsav-metilésztert nevezik biodízelnek, hanem annak gázolajjal alkotott keverékét is. Arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy milyen arányban kedvező a keverékképzés.

Egyes szakértői vélemények szerint, ha mindössze 5 százalékban keverik be a repceolaj-zsírsav-metilésztert, akkor a dízelmotorok semmiféle átalakítást nem igényelnek az üzemeltetéshez, a keveréket pedig ugyancsak környezetbarát bioüzemanyagként ismerik el. Máshol az a gyakorlat alakult ki, hogy
65-70 százalék gázolajat tartalmazó keveréket készítenek, és ezt tekintik biodízelnek. A tiszta biodízel könnyű oldószerként viselkedik, ezért használatakor az erre nem engedélyezett és eddig kizárólag dízellel üzemeltetett járművek esetében tekintettel kell lenni bizonyos szabályokra, és el kell végezni néhány apróbb átalakítást, elsősorban a gumicsövek, tömítések cseréjét.

A kormány külön rendeletben szabályozta a bio- és más megújuló üzemanyagok közlekedési célú felhasználásának szabályait. A kormányrendelet hatálya a bio- és más megújuló üzemanyagok közlekedési célú forgalmazására és felhasználására terjed ki, ennek értelmében a biodízel alatt a dízelüzemanyag minőségű, bioüzemanyagként felhasználható növényolaj-zsírsav-metilésztert kell érteni.

A bioüzemanyag tekintetében a kormányrendelet egyaránt lehetőséget biztosít a tiszta vagy a nagy koncentrációban ásványolaj-származékokban való, valamint az ásványolaj-származékokhoz hozzákevert bioüzemanyagként történő forgalmazására és felhasználására. Az utóbbi esetben azonban nagyon fontos feltétel, hogy a bioüzemanyagokra is alkalmazni kell a gépjármű-hajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló GM-rendelet előírásait.

Mindezek összességében azt eredményezik, hogy a kormányrendeletben rugalmasan megengedett sokféle felhasználási lehetőséget az egyéb jogszabályi kötöttségek erősen korlátozzák. Forgalomba hozatal szempontjából a jelenleg érvényes szabályok szerint a biodízel legfeljebb öt százalékban keverhető a dízelgázolajba, és a biodízel tartalmú gázolajnak természetesen meg kell felelnie a hatályos MSZ EN 590:2004 szabvány előírásainak.

Áruosztályozási szempontból a kéntartalom tekintetében szabványos dízelgázolaj a 2710 19 41-es vámtarifaszám alá tartozik. Idetartoznak továbbá mindazok a gázolaj-biodízel keverékek is, amelyek legalább 70 százalék gázolajat tartalmaznak (és kéntartalmuk szerint szabványosak). Azokat a keverékeket, amelyek 30 százaléknál több biodízelt tartalmaznak a 3824 90 99-es vámtarifaszám alá kell sorolni, azonban az üzemanyagként felhasználásra való tekintettel e termékekre is alkalmazni kell az
MSZ EN 590:2004 szabvány előírásait.

Mivel a szabványban mindössze 5 százalék a megengedett biodízel-tartalom, az attól eltérő termékek a jövedéki adókötelezettség megállapításakor már alapesetben szabványon kívüli minősítést kapnának, és természetesen forgalomba sem hozhatók. Forgalomba hozatal és adózás szempontjából ugyanez a helyzet a 2710 19 41-es vámtarifaszám alá tartozó, de 5 százalék feletti biodízel-tartalmú termékekkel is.

A fentiekben részletezetteket mindenképpen érdemes szem előtt tartani, mielőtt valaki jelentősebb tételben „biodízelt” vásárolna belföldi értékesítés, forgalomba hozatal céljából. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatokra is tekintettel nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez az iparág jelentős fejlődés előtt áll, így kellő figyelmet kell fordítani a bioüzemanyagok kérdéskörére.

Forrás: Világgazdaság Online