A vállalkozások támogatásától a vállalkozások gyámolításáig címmel tartott előadásában szólt arról, hogy a 90-es években alkalmazott közvetlen támogatások nem építették, hanem összezavarták a piacot.
Az EU-tag Magyarországnak nem piachelyettesítő, hanem piacfejlesztő támogatáspolitikára van szüksége.

A kormánynak nem az a dolga, hogy egyik vagy másik vállalkozót támogassa – fogalmazott –, hiszen ezzel másokat diszpreferál. Ráadásul hatalmas forrásokat is igényel. Szirmai Péter szerint a pénzjuttatás helyett helyzetbe kell hozni a vállalkozásokat. A rossz példa csúcsának nevezte a Széchenyi-tervet, míg pozitívumként említette a Széchenyi-kártyát, amely közel önfinanszírozó.

A magyar kkv-k részleges elemzéséről szólva elmondta, hogy erősségük a túlélési képesség; a szakmai rutin; az ösztönösen jó pozíció, illetve pozicionálás; a helyi piac, szokások ismerete, a kulturális hídszerep, valamint a potenciális hídszerep kelet felé. A magyar kkv-k gyengesége, hogy 96,3 százalékuk mikro és csak 0,6 százalékuk a közepes. Továbbá, hogy a regisztráltaknak csupán háromnegyede működik, hogy forráshiányosak, hogy az adminisztráció elkerülésére törekszenek, valamint hogy hiányos a nyelvtudásuk és a nyugati szokások ismerete.

Az elemzés kitér a veszélyekre is. Ezek az elmaradó haszon, valamint a regionális különbségek növekedése. A kkv-szektort az EU-integráció kihívásának perspektívájában vizsgálva kiderült, hogy a cégek mintegy tíz-tíz százaléka automatikusan jól, illetve rosszul jár. Az utóbbiba sorolta a szakember a textilipart, a környezetszennyező iparágakat, a fogyasztásvédelmi előírásoknak meg nem felelő termelőket, valamint azokat a középvállalatokat, amelyek piaca érdekes a nyugati versenytársaknak.