A szerda esti Háttér vendége volt Élő Norbert az MSZP-től, aki a párt vezérszónoka volt a vasúttörvény parlamenti vitájában, és telefonon Manninger Jenő, Fidesz-képviselő.

- Ahogy én elolvastam az interneten a vitáról szóló jegyzőkönyvet, tulajdonképpen egyetlen dolog lett számomra világos, hogy új vasúttörvénynek lennie kell. Ez egy kiindulópont lehet. Miért?

- Európában kétféle irány van, két nagy irány: a teljes liberalizáció, amikor szabad verseny van, privatizáció, és van a konzervatív, amikor gyakorlatilag nincs verseny, és szinte állami szolgáltatásról beszélünk. Ez a vasúttörvény az arany középutat jelöli ki, tehát van fejlesztés, viszont állami tulajdonban marad a vasútpálya, sőt, még az úgymond szárnyvonalak is többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonban kell, hogy maradjanak. A fejlesztési irány inkább arra irányul, hogy az államtól, tehát a MÁV-tól lehet bérelni vasútvonalat, és ott lehet szolgáltatást nyújtani, de ezen kívül másra nem – mondta
Élő Norbert.

- A Fidesz álláspontja szerint is ez az arany középút?

- Ez lehet egy jó megoldás is, ha ettől jobban lehet majd látni, hogy mik a pályaköltségek, milyen költségei vannak a vasúti szállításnak. A mi gondunk inkább az, hogy ez ugyan lehetőséget ad majd az áruszállításnak a privatizálására, lehetőséget ad a törvény például annak, hogy önkormányzatoknak adják át a lehetőséget arra, hogy mellékvonalakkal vasutakat közlekedtethessenek. Ugyanakkor nem biztosítja ezeknek a feltételeit, tehát igazából a törvény nem oldja meg a vasút helyzetét – vélekedett Manninger Jenő.

- Milyen reményeket fűznek a MÁV szabályozásához, a MÁV jövőjéhez, hiszen a MÁV egy monstrum. Van valami minimális alapja bármilyen kincstári, ez esetben parlamenti optimizmusnak?

- Természetesen van. Pont ezt szeretném kihangsúlyozni, hogy a MÁV meg fog maradni, hiszen a törvény kötelezővé teszi, hogy nem lehet privatizálni a pályavasutat, tehát az országos pályavasutat – mondta
Élő Norbert. Ez azt jelenti, hogy a MÁV megmarad. Viszont egy olyan MÁV-nak szabad csak megmaradnia, ami fenntartható. Pont ezért kell ez a törvény, amely megteremti a lehetőséget, hogy egyrészt az áruforgalmi üzletágba, amit lehet nyereségesen működtetni, bevonjunk más szolgáltatókat, a fejlesztési pénzeket ők költsék el, ne az államnak kelljen beszállni, és meg tudjunk maradni ennél az 53 milliárd körüli évi támogatásnál. Sajnos, ez azt jelenti, hogy lehet, hogy lesznek elbocsátások a 45 ezerből, viszont ezt a létszámot fel is fogja szívni a piac, mi úgy számoljuk.

- A kormányzat természetesen optimista álláspontot képvisel. Halljuk az ellenzék álláspontját!

- Ha optimisták lehetnénk, annak meg kéne mutatkoznia legalább már a 2006-os költségvetésben. Itt is az szerepel a szövegben, hogy nem tudják biztosítani a költségvetésben azt az ellentételezést, amire a MÁV-nak szüksége volna ahhoz, hogy a jegyek ne legyenek túl magasak, bár így is nyilvánvaló, hogy az utazók számára elég magasnak tűnnek ezek a díjak, de nem fedezik a költségeket. Ezért túl azon, hogy a nyugdíjas és egyéb kedvezményeket biztosítani kell, mindenképpen máshogy is finanszírozni kell az állami vasúttársaságot, így van ez egyébként a nyugati országokban is. Nos, nincs elegendő összeg a 2006-os költségvetésben, tehát ezért nem lehetünk optimisták. A pénzügyi helyzetet semmiképpen nem oldja meg sem a törvény, sem a költségvetés – mondta Manninger Jenő.

- Önöknek milyen javaslatuk lenne?

- Azt tudom mondani, és itt van igazából a vita köztünk, mert kétségtelen, hogy a vasúti pályát nem privatizálják, de sajnos azt lehet mondani, hogy a mai kormánypártok viszont az áruforgalmat szeretnék eladni, és itt képviselőtársam mondta, hogy ha nyereséges, akkor a nyereséges árufuvarozási ágazatot el kéne adni, de ha egyszer nyereséges és eladjuk, ez azt jelenti, hogy a MÁV-nak még kevesebb lesz a pénze!

Tehát én úgy gondolom, hogy először tényleg át kéne tudni tekinteni azt, hogy pontosan mi mennyibe kerül. És ha jobban látjuk, hogy mennyibe kerül, akkor nyilván jobban lehet gazdálkodni. De én úgy gondolom, hogy amíg ezt nem látjuk, addig semmiképpen sem szabad privatizációról beszélni, hiszen nem tudjuk, hogy pontosan mit adunk el, és előfordulhat, hogy az egyébként nyereséges ágazatot eladunk, és itt marad az állam nyakán a nem nyereséges mellékvonalú árufuvarozás, illetve a személyszállítás, ami továbbra is állami feladat lesz, és akkor valóban a költségvetésnek ez igen komoly terhet jelent.