A HoloVizio története 1991-ben kezdődött, akkor az ötletért a fejlesztő Balogh Tibor villamosmérnök Gábor Dénes-díjat kapott. 1992-ben szabadalmaztatta az elképzelést, sikerült egy néhány képpontnyi működő modellt szerkesztenie. A megvalósításba beszállt az OMFB, később pedig a '90-es évek közepén a Sony is, ami már jelezte az ügy komolyságát.

A Balogh-féle 3D-s megjelenítéshez az ötletet a hagyományos üvegablak adta, amely felfogható egy térbeli képet közvetítő kijelzőként. Ha leszűkítjük a felületet egyetlen képpontra (például úgy, hogy az egészet letakarjuk egy tűvel átszúrt kartonpapírral), kiderül, hogyan jön létre a háromdimenziós látvány: az adott pontból többféle, különböző színű, irányú és intenzitású fénysugár hagyja el a felületet.
A térbeli képhez olyan képernyő kell, amely csupa ilyen "sokoldalú" képpontból áll.

A HoloVizióban a képernyő szerepét egy hologram tölti be, erre érkeznek a készülék belsejében előállított, vezérelt fénysugarak. Az eredmény egy térben - a nagyjából hetven centiméteres mélységű készülék teljes térfogatában - megjelenő, részben körüljárható háromdimenziós kép. A látószög, amelyben ez a látvány élvezhető, ötven fok, vagyis a térbeli látvány nem csak egyetlen nézőpontból látszik, így egy készüléken egyszerre többen is láthatják.




Forrás: ma.hu
http://ma.hu/page/cikk/aa/0/137497/1