A Cyberhand robotkéz, melynek a fejlesztését egy közép-olaszországi, pisai kutatóintézet koordinálta, lehetővé teszi a végtagjukat elvesztettek számára, hogy visszanyerjék a tapintás élményét.
A projektben négy európai ország – Olaszország, Németország, Spanyolország és Dánia – hat kutatócsoportja vett részt.

A Wired News információi szerint a Cyberhand az első olyan pótéz, amely „teljesen bele van integrálva az emberi idegrendszerbe”. Az idegekhez elektródákon és biomimetikus szenzorokon keresztül kapcsolódó eszköz lehetővé teszi, hogy viselőik érzékeljék a kéz helyzetét és mozdulatait, valamint a külső környezet ingereit.

A kísérletek következő fázisa azt fogja vizsgálni, hogy a műkéz mennyire kompatibilis az emberi testtel, hogyan fogja befolyásolni az agyműködést, és milyen energiaforrással lehet majd működtetni. Habár hasonló fejlesztések az Egyesült Államokban is folynak, az amerikai kutatók eddig nem foglalták ilyen egységes keretbe a terület olyan különböző részeit, mint az elektródák, a protézisek, az érzékelési visszacsatolás, a vezérlés és a parancsfeldolgozás kérdései – nyilatkozta a lapnak Silvestro Micera, az európai kutatócsoport tagja.

Az európai robotkar a korábbi hasonló eszközökhöz képest nem csupán a kifinomultabb irányítást teszi majd lehetővé, hanem az esztétikai szempontoknak is nagyobb figyelmet szentel. Giovanni Stellin, a csoport egy másik kutatója kifejtette a cikkben, hogy a jelenleg piacon lévő, a második világháború idején kifejlesztett „rákolló mechanizmusú” protézisek használói közül sokan szégyenérzetről és egyéb kellemetlenségekről panaszkodnak. A könyöknél a karhoz csatlakozó Cyberhandet több réteg szintetikus anyag borítja, melyek a kéz természetes formáját másolják, és amelyek a művégtagot puhává, rugalmassá teszik.

A kutatást vezető Paolo Dario, a pisai Polo Sant´Anna Valdera kutatóintézet igazgatója a lapnak kiemelte: csoportja munkája azt szemlélteti, hogy Európában milyen nagy potenciál rejlik a robotikai fejlesztésekben. Ennek ellenére a kontinensen a szektor mindeddig alulfinanszírozásban szenvedett.
A biomedikai professzor rámutatott, hogy az ágazat az egész unióra kiterjedő hálózattal rendelkezik, és felek közt már hagyományai vannak az együttműködésnek.

Az Információs társadalmi technológiák (Information Society Technologies, IST) uniós pályázati tematika Jövőbeli és feltörekvő technológiák (Future and Emergent Technologies, FET) proaktív kezdeményezéseihez tartozó projekt 1,8 millió dollárnyi támogatásban részesült az Európai Uniótól. Októberben az Európai Bizottság a Cyberhand sikerére hivatkozva érvelt az európai kormányoknak és gazdasági szereplőknek a robotika magasabb támogatása mellett, melyre a szervezet szerint szükség van, amennyiben Európa lépést akar tartani az Egyesült Államokkal, Japánnal és Dél-Koreával.

A bizottság és az uniós országok évente összesen 100 millió dollárnak megfelelő összeget áldoznak robotikai kutatásokra. Japán és Korea ugyanennyit költ, míg az Egyesült Államok ágazati ráfordításai ezen a területen elérik az 500 millió dollárt. A messze kiemelkedő amerikai költségvetésre a hadipari megrendelések nyújtanak magyarázatot – idézi az uniós hivatalnokok álláspontját a lap.
A tengerentúli biztonságpolitikai hangsúllyal szemben az európai kutatások mögött az alkalmazások szélesebb perspektívája áll, és nagyobb figyelem fordítódik azokra a társadalmi és etikai kérdésekre, melyek a robotoknak a hétköznapi tevékenységekben történő megjelenéséhez kapcsolódnak.

James L. Patton, a Chicagói Rehabilitációs Intézet kutatója szerint az európai kutatócsoportok nagyobb érzékenységet mutatnak a robotok mindennapi életbe történő integrációja iránt, mint japán társaik.
Míg az európaiak úttörő szerepet vállaltak a robotika biztonsági és pszichológiai kérdéseinek vizsgálatában, a távol-keleti ország inkább a nagyobb média- és befektetői figyelmet vonzó fejlesztésekben jár élen – állítja az amerikai szakértő.

A cikkben szintén megszólaló Ken Young, a Brit Automatizálási és Robotikai Szövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy az európai robotika egyik problémáját a fejlesztési eredmények piacra juttatása jelenti. „Míg akadémiai szinten jó kutatói hálózatunk van, nem látom, hogy a nagy ipari szereplők olyan mértékben részt vennének a folyamatban, ahogy az Japánban és Koreában történik. Ezt a lépést ezért az utóbbi országokban fogják megtenni. … Nekem úgy tűnik, hogy az EU-ban magas szintű technológiákat fejlesztünk, majd a világ többi részére hagyjuk, hogy ezeket átvegye és kiaknázza” – idézi a brit szerv elnökét a lap.