Az olaj ára rendkívül erősen kezdte az idei évet, a WTI jelenlegi szintjéről már csak egy karnyújtásnyira van a tavaly augusztusi csúcsár. Idén minden összejött: Oroszország leghidegebb telét éli át az elmúlt
50 évben, Irán nukleáris tervei és az esetleges amerikai reakció hatalmas kockázatot jelent, miközben Nigériában is nő a bizonytalanság.

A rövid távú kereslet és kínálat terén nincsenek komoly problémák, hiszen Szaúd-Arábia rendszeresen megígéri, hogy kiegyensúlyozza a piacot. A problémamentesség azonban nem igaz a finomító kapacitásokra, amelyek nem meglepő módon ugyanolyan szűkösek, mint fél évvel korábban, egy új finomító építése legalább 5 évig tart. A másik probléma a magas kínai és amerikai növekedés, amelyet két másik mega gazdaság, a német és a japán feltámadása is kísér. A gazdasági növekedés pedig maga után húzza a magasabb energiaigényt is.

Egyes vélemények szerint a jelenlegi folyamatok (mindenféle geopolitikai feszültség nélkül is) egyetlen utat biztosítanak az olajárnak: FEL. A képlet viszonylag egyszerű, ameddig az olaj ára nem olyan magas, hogy megtörje a fogyasztó országok gazdasági növekedését, addig folyamatos növekedésre számíthatunk.
Az olaj árát egy recesszió tudja megfordítani.

A rövid távú keresleti oldalon az orosz hideget az enyhébb amerikai időjárás ellensúlyozza, a kínálati oldalt eközben három dolog is veszélyezteti: Nigéria, Venezula és mind közül talán a legveszélyesebb Irán. Iparági elemzők szerint 2-3 negatív fejlemény egyidejű bekövetkezése akár 150 dolláros magasságba is repítheti az olajárat, amelynek függvényében nem is olyan elrémisztő a Goldman tavaly megfogalmazott 105 dolláros prognózisa.

Az irány tehát jelenleg egyértelműnek tűnik, technikai elemzők szerint 80 euróig is elgyalogolhat a WTI, azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a globális tőkepiacok okoztak már meglepetést a befektetőknek.