A Falcon Hiperszonikus Technológiai Jármű program, olyan nagy sebességű légieszközöket kutat, melyek lehetővé teszik a világ bármely pontjának gyors elérését. A projekt céljai hiperszonikus technika kifejlesztése egy sikló, vagy egy meghajtással rendelkező rendszer számára, valamint előtérbe helyezni a kisméretű, alacsony költségű és gyorsan felkészíthető kilövőeszközöket. Ezzel olyan technikákat biztosítanának az amerikai légierő számára, mellyel a világ bármely olyan területére rakományokat juttathatnak el, ahová valamilyen érdekeltségük fűződik, lehetővé téve a gyors reagálást a világ történéseire.

Egy Falcon Hiperszonikus Teszt Jármű, a HTV-1 2007. szeptemberére van előjegyezve egy valamivel kevesebb, mint egy órás próbarepülésre. A 19 Machot elérő sikló légijármű egy rövid időre kilép a Föld légköréből, majd újra belépve utazása a Csendes-óceánban fejeződik be.

24 000 kilométer óránként

A Falcon HTV program célja hogy bemutassa a hiperszonikus, 9500-24000 km/h (9-22 Mach) között sebességek, valamint 30-45 ezer méteres magasság elérésének lehetőségét. Ehhez egy olyan géptest megtervezésére van szükség, ami ellenáll a heves hőnek és nyomásnak. A demonstrációs programban a fenti két szervezet mellett részt vesz a NASA, az Űr- és Rakétarendszer Központ, a Sandia Nemzeti Laboratórium és a Légierő Kutató Laboratóriumának (AFRL) Légi- és Űrjármű Direktorátusa.

A Lockheed Martin pennsylvaniai létesítményében már folynak a munkálatok a Falcon HTV-1 repülési hardverének alkatrészein, míg az új-mexikói Kirtland Légitámaszponton található Űrjármű Direktorátus eközben a siklórepüléshez szükséges rendszer technológiáira összpontosít. Szakembereik segítenek a HTV szerkezetéhez idomuló hővédelem fejlesztésében, ami képes ellenállni 3000 fokos hőmérsékleteknek, nem is beszélve a szélsőséges külső nyomásokról, melyek akár a 25-szörösét is elérhetik annak, ami a NASA űrsiklóira nehezedik.

A Falcon HTV egy másik kritikus technológiai eleme a külső burkolat, aminek szintén el kell viselnie a magas nyomást és hőt. A jármű belsejének hűvösen tartása érdekében egy újszerű, több rétegű szigetelést készítenek a hosszú távú repülésekhez, amihez társulnak majd a nagysebességű repüléshez alkalmas navigációs és manőverezési eszközök.

További tesztek

A második siklórepülésre 2008-ban vagy 2009-ben kerül sor, amit - akárcsak az elsőt - az AFRL irányít.
A HTV-2 tesztet azonban már egy más szerkezeti kialakítás fogja jellemezni, ami a fokozott irányíthatósági és a magasabb kockázat/teljesítménytényezőket segíti elő a repülés során. A második repülés már a 22 Mach sebességet célozza, majd a szerkezet több, mint egyórás útját szintén az óceánban fejezi be.

A harmadik és egyben befejező repülésre 2009-ben kerül sor a program szerint, ahol újabb változások lesznek az előző kettőhöz képest. A hiperszonikus sikló a NASA Wallops Repülési Létesítményéből emelkedik a magasba. A HTV-3, ami legfeljebb 10 Mach sebességen fog repülni, már a legjobbnak tartott aerodinamikai elemeket és az újrahasznosítható külső hővédő panelek hatékonyságát ellenőrzve.

A HTV-1 projektvezetője, Russ Partch szerint minden adott a 2007-es első próbarepülés levezényléséhez, és hozzátette, hogy a három kísérleti repülés eredményei jelentős kihatással lesznek a jövő katonai szállítási és kilövő rendszereire.