Az érintő képernyős alkalmazások igen elterjedtek a mindennapi életben, de általában csak egy érintést, illetve annak elmozdulását érzékelik. Az forrdalami interfészeiről híres Apple is csak nemrég vezette be noteszgépein, hogy azok touch-padjei érzékeljék, ha két ujjal érintjük őket. Ilyenkor két ujjunk párhuzamos mozgatásával nem a képernyőn látható nyilat irányítjuk, hanem a gördítősávot kezeljük.

A többujjas szimultán érintés alkalmazása kézenfekvőnek tűnik, hiszen mind a fizikai világban, mind a különböző szoftveralkalmazásokban rendszeresen hajtunk végre olyan műveleteket, melyeknél különböző gombok (shift, ctrl) nyomvatartásával tulajdonképpen az egyik ujjunkat ott tartva mozgatjuk másik ujjunkat.

Philip K. Dick ízelítőt adott már a többujjas-érintő képernyő előnyeiből, amikor a Különvélemény c. film alapjául szolgáló novellájában a főszereplő egy holografikus kivetítőn keresztül navigált különböző adatbázisokban. Tom Cruise speciális kesztyűben tudott ránagyítani a keresett térképek egyes részleteire, tologatni tudta azokat, valamint gesztusokkal újabb funkciókat (menüpontokat) tudott előhívni a rendszerből.

Jefferson Y. Han és kutatócsoportja egy a Dick által megálmodott interfészhez nagyon hasonlót hozott létre. A weboldalukról letölthető demo-filmből kiderül, hogy az ő eszközük alkalmazhatósági köre nem marad el a Különvéleményben látottaktól. Az általuk alkalmazott technológia nem radikálisan új a területen, csupán továbbfejlesztették FTIR (frustrated total internal reflection) érzékelését és így viszonylag nagy felületen képesek tulajdonképpen tetszőleges számú ujj helyét és nyomáserősségét érzékelni.

Nagyszerű példája ez annak, hogy egy technológia folytonos fejlődése mellett alkalmazhatóságának mértéke néha ugrásszerűen megnő. Azt hiszem illusztrációink magukért beszélnek. Akárcsak annak idején Spielberg filmje, Jeff Hannék is sikerre vannak ítélve, és az ő érintőképernyőjükhöz még speciális kesztyű sem kell.