A televíziózást világszerte mindmáig a tévé születésekor kialakított "push" modell uralta: az angol tolni szóból képzett szakkifejezés nagyjából annyit jelent, hogy az általunk előfizetett adók eszi, nem eszi alapon letolják a torkunkon a műsorukat, valódi választási lehetőséget nem kínálnak.

Jelenleg azonban épp egy rendszerváltás zajlik, aminek a jelentőségét talán még nem is érezzük: megkezdődött az átállás a "pull" (húzni) modellre, amelyben egyre inkább a néző határozza meg a műsor összes lényeges paraméterét - vagyis azt, hogy mit, mikor és milyen körítéssel kíván elfogyasztani a média-svédasztalról.

Az új médiafogyasztási metódusnak nem csak a mintája az internet (ahol valóban tetszőleges időzítéssel szemezgethetünk a végtelen tartalom-kínálatból), hanem a széles sávú hozzáférés terjedésével egyre inkább az infrastruktúrája is: nagyjából az 1 Mb/s adatletöltési sebesség jelenti azt a határt, ami fölött már élvezhető minőségben lehet műsort "sugározni".