Svájc elég előkelő helyet foglal el internet használat és egyéb információtechnológiai eszközök használata terén, így nem szerencsés a Magyarországgal való összehasonlítása, mindenesetre míg idehaza a borítékba helyezés mikéntjéről folytatnak vitát a pártok, a svájciaknál a kezdetben szenzáció számba menő
e-szavazás 2006-ra kezd gyakorlattá válni.

Már a 2003-ban megtartott első, aničres-i népszavazáson is a lakosság 44%-a szavazott az interneten. Fontos megjegyezni, hogy Svájcban már régóta nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy minél több lehetőséget adjanak az állampolgároknak, hogy részt vegyenek a szavazásokon. Így például ezen a népszavazáson az embereknek csak 6% adta le személyesen a voksát és 50% százalékuk szavazott postán, levélben.

Az e-szavazást 2004-ben és 2005-ben több kisebb településen használták többnyire kevésbé fontos döntéseknél, például elkerülő utak megépítését illetően stb. Tavaly évvégén egy az egész zurichi kantonra kiterjedő szavazáson próbálták ki rendszert. Ez alkalommal mobil telefonnal is lehetőség volt szavazni.

A szavazópolgárok az értesítő levéllel együtt kaptak egy titkos kódot, amit a választások alkalmával kellett elküldeniük sms-ben egy központi számra. Ezt követően visszaigazoló sms-t kaptak, majd csak ez után küldhették el szavazatukat. A rendszer jól vizsgázott a lakosság 24%-a szavazott elektronikusan, közel kétharmaduk az interneten, és egyharmaduk mobil telefonnal.

Az Egyesült Államokban is szóba került az internetes szavazás lehetősége a 2004-es elnökválasztáson, de a lehetséges veszélyek feltérképezésére alakult szakértői bizottság egyértelműen ellene foglalt állást.
A szakemberek arra hivatkoztak, hogy a kanadai Új Demokrata Párt kongresszusán is internetes szavazást tartottak korábban és egy denial-of-service (DoS) típusú támadás teljesen lebénította a rendszert.

A DoS támadással nem "veszítjük el", vagy "cserélik ki" szavazatainkat, de használatával elérhető, hogy voksunkat ne tudjuk leadni. A szakértői csapat, a kormányzat nem kis meglepetésére, erre hivatkozva kérte, hogy ne egy ilyen nagy jelentőségű eseményen próbálják ki a rendszert, és a képviselők álljanak el az internetes szavazástól.

Svájcban úgy látszik nem félnek a DoS támadásoktól. A Genfi Egyetemen már több éve működik a Jogi Karon belül az E-demokrácia Központ, ahol megpróbálják a jogi kereteket is megteremteni az elektronikus szavazáshoz és demográfiailag is elemzik a választók összetételét. Az felmérésekből egyértelműen látható, hogy nincs nemek közti különbség a választáshoz használt médiumok preferenciája tekintetében.
A grafikonok azt sugallják, hogy az elektronikus szavazási formát a magukat szélsőbaloldalinak jellemző szavazók választották a legnagyobb arányban, és a bal-jobb skálán középre helyezők a legkevésbé.
Ez utóbbi csoport úgy látszik szívesebben, megy el szavazni személyesen.

Az egyes pártok szimpatizánsainak egymással való összehasonlításában viszont még kisebb a különbség.
A statisztikai elemzés szerint egyik összefüggés sem szignifikáns. A központ politológusai és szociológusai szerint az, hogy valaki az e-szavazást választja a szokványos választófülkéssel, illetve a postaival szemben kizárólag azzal áll kapcsolatban, hogy mennyire bízik meg az infotechnológiai rendszerekben. Ez pedig magától értetődően kapcsolatban áll a számítógépes jártassággal. Ahhoz tehát, hogy valaki elektronikusan szavazzon nem kell informatikusnak lennie, de elég gyakran kell számítógépet, internetet és a mobil telefont használnia ahhoz, hogy egy ilyen fontos jogát ezeken a rendszereken keresztül gyakorolja.






Forrás: index.hu
http://index.hu/tech/net/netszav1478/