Az előkészítő tárgyalások elsősorban a határokon átnyúló energiakereskedelem szabályozására terjednek ki, ez a svájci gazdaság számára igen fontos.

A megállapodás megerősíti a nem EU-tag Svájc helyzetét a liberalizált európai energiapiacon.
Konkrét előnyei is lesznek a svjci rendszer integrálásának, például el lehet majd kerülni az olyan kellemetlen helyzeteket, mint a 2003 szeptemberi olaszországi áramszünet, amit az okozott, hogy egy kidőlt fa megrongálrta a svájci vezetéket. Akkor 57 millió ember maradt áram nélkül Olaszországban.
(Mivel a hálózat elosztása nem volt megfelelő, az olasz áramellátás összeomlott. Svájc és Olaszország azonnal egymást vádolta.)

Svájc számára kulcsfontosságú kérdés a szállítási hálózatok használata és annak a problémának a kezelése, amit a hálózatok szűk keresztmetszete jelent. Várhatóan terítékre kerül a megállapodás előkészítése során az energiapiacokhoz való külföldi hozzáférés, a megújuló energiaforrások, a
„zöld energia” jövőjének kérdése is.

2005 szeptemberében a svájci képviselőház megszavazta a svájci árampiac két szakaszból álló liberalizációját. A tervek szerint az első szakaszban a nagy áramszolgáltatók felé nyitják meg a svájci piacot, majd később a hazai magánszolgáltatók irányában is. A berni kormány azzal érvelt, hogy európai áramszolgáltató központként Svájc nem maradhat le az energiapiacát folyamatosan fejlesztő EU-térség mögött.