Amint a Deutsche Börse bejelentette, hogy kiszáll az Euronextért eddig folytatott ádáz harcból, a NYSE és az európai tőzsdeszövetség fellélegezve már el is kezdte a szorosabb egyeztetéseket. Már meg is egyeztek: a közös börze igazgatóságában egyenlő arányban, 11-11-en foglalnak helyet az amerikai és az európai fél képviselői. (A korábbi elképzelések szerint az igazgatóság 11 tagját a NYSE adta volna, 9-et pedig az Euronext.)

A döntést a piac jónak, a vélhetően sok minden másra kitterjedő egyetértés jeleként értékelte, így csaknem 10 százalékkal drágult egy nap alatt a NYSE részvényeinek az ára. És éppen ez az, ami eltolhatja az erőviszonyokat az amerikai tőzsdeóriás felé. Egyes vélekedések szerint minél többet érnek a NYSE papírjai, vagyis egyre jobban felértékelődik a New York-i tőzsde, annál kevesebb engedményt kell majd tennie az amerikai vőlegénynek a párizsi menyasszony felé.

A lépéssel egyébként az amerikaiak kifogták a szelet az európai tőzsdefúzió – az Euronext–Deutsche Börse–Borsa Italiana frigy – lehetőségét pártoló francia politikusok vitorlájából. Például Thierry Breton francia pénzügyminiszter volt egyike azon francia politikusoknak és pénzembereknek, akik bírálták a majdani transzatlanti börzével kapcsolatos korábbi terveket, és azt kívánták: egyenlő felekként történjen meg az összeolvadás.

De ez most már legyen a franciák és az amerikaiak gondja – mondhatják Frankfurtban, ahol a Deutsche Börse mindenki meglepetésére néhány napja közölte: feladják az Euronexttel való összeolvadásért folytatott küzdelmet. Az öreg kontinens politikusai, akik korábban gyakorta a kontinentális tőzsde létrehozása mellett álltak ki, most csalódottan nyilatkoztak. Angela Merkel német kancellár közölte: sajnálatos, hogy nem jön létre az összeolvadás, amely sokat javított volna az európai pénzügyi struktúrán, és az európai konszolidációhoz is hozzájárult volna.

Hasonló véleményét fejezte ki Josef Ackermann, a Deutsche Bank elnöke is, aki szerint a két nagy európai tőzsde közeledése fontosabb lenne, mint a szerinte olyan másodlagos kérdések, mint a börze székhelye (presztízsokokból sokáig sem Párizs, sem Frankfurt nem akart lemondani az összeurópai tőzsde székhelyéről, majd a németek gálánsan átengedték e pozíciót a franciáknak).

Hasonlóan csalódott lehet egyebek között Jacques Chirac francia elnök, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, Romano Prodi olasz kormányfő, az olasz pénzügyminiszter – mindazok, akik az általuk csak „európai megoldásnak” nevezett francia–német és esetleges olasz fúzió mellett álltak ki.

De hallatták hangjukat azok is, akik megkönnyebbülten sóhajtottak föl a német visszavonulás hírére. Köztük Alois Rhiel, a Frankfurtot magában foglaló Hessen tartomány pénzügyminisztere, aki csak vonakodva támogatta a francia–német börze-összeolvadást. Ő sokszor bírálta Reto Francioni frankfurti tőzsdeelnököt, aki „túl sok engedményt tett a franciáknak”. Rhiel szerint a német visszavonulás pozitívuma, hogy Frankfurt mint pénzügyi központ most már a saját erőire koncentrálhat. Könnyen érthető a hesseni pénzügyminiszter megkönnyebbülése, hiszen Frankfurtban három munkavállalóból egy a pénzügyi szektorban dolgozik, és több ezer állás közvetlenül kapcsolódik a tőzsdéhez.

A Deutsche Börse részvényeinek több mint 9 százalékát birtokló Atticus Capital amerikai befektetési alap – az egyik legnagyobb egyedi tulajdonos – azon az állásponton van, hogy a német tőzsdének nagyon sok vonzó lehetősége van a továbbiakban. Tomoty Barakett, az Atticus egyik képviselője úgy nyilatkozott: a Deutsche Börsének most a költségek lefaragására, új termékek bevezetésére, a fejlődő piacok felé való orientálására és folyamatos részvény-visszavásárlások révén a tulajdonosoknak való tőke-visszajuttatásra kell összpontosítania.

Mintha ezekre válaszolva nyilatkozta volna azt Francioni német tőzsdevezér, hogy „irány Kelet- és Közép-Európa és Ázsia”. És tényleg sok lehetősége lenne a német tőzsdének a térségünkben a „szemezgetésre”. Tucatnyi kis, nemzeti tőzsde „hever” új, stratégiai partnerre, netán tulajdonosra várva. A Deutsche Börse és a Szófiai Értéktőzsde a napokban már tárgyalt is. A tág lehetőségekről szólva: a frankfurtiak állítólag szemet vetettek Európa negyedik legnagyobb tőzsdéjére, a spanyol BME-re, és a szomszédban van a természetes szövetségesnek számító svájci SWX.