Már régen nem arról van szó, a fogyasztók mivel járnak a legjobban, hanem arról, hogy ki, vagy kik ellenőrzik az olcsó hazai erőművi kapacitásokat - fogalmazta meg nemrég egy tanácskozás szünetében az egyik áramkereskedő cég vezetője a szektor modellváltása körüli viták lényegét.

A 900 milliárd forintosra tehető villamosenergia-piac 2007-ben esedékes teljes megnyitásával együtt elkerülhetetlen a szabályozás átalakítása. Ennek egyik legfontosabb kérdése pedig az, mi lesz a Magyar Villamos Művek (MVM) hosszú távú áramvásárlási szerződéseinek (HTM) sorsa. Ismert, hogy ezek a megállapodások az ágazat 1995-96-os privatizációjának idején jöttek létre, elsősorban azzal a céllal, hogy a külföldi befektetők számára garantálják a megtérülést. Ágazati szakértők szerint a magánosítás során ezekkel a megállapodásokkal sikerült alaposan felértékelni az eladott erőműtársaságokat.

A szóban forgó szerződések sorsa, vagyis az erőművekhez történő szabad hozzáférés az árampiac 2003-as megnyitásának első napjától kezdve élénken foglalkoztatja a szakmai közvéleményt. Miután az áramtermelő kapacitások 75 százalékát lefedik ezek a megállapodások, világos volt, hogy alapvetően az importáram teremthet konkurenciát a hatóságilag kontrollált közüzem számára. A kereskedők és a szabadpiaci vásárlásra feljogosított fogyasztók valóban szinte kivétel nélkül a külföldi árampiacok, illetve termelők felé fordultak.

Csakhogy a hazai villamosenergia-rendszer nemzetközi hálózati kapcsolatai – akárcsak az unió teljes hálózata – elsősorban arra vannak méretezve, hogy vészhelyzetben az egyes országok segítséget kérhessenek szomszédaiktól. A piacnyitással összefüggő, nagy volumenű nemzetközi áramkereskedelmi ügyletek ezért komoly terhelést eredményeztek.

Különösen az északi határszélen, a szlovák-magyar határon alakult ki komoly távvezetéki kapacitáshiány, tekintve, hogy a szlovákiai, illetve a csehországi erőművektől kapták a legjobb ajánlatokat a magyar kereskedők és az ipari energiafogyasztók. Így a korlátozott importlehetőségek miatt felértékelődtek a hazai erőművek, s néhány olyan blokk is piacképessé vált, amelyről korábban ezt nem is feltételezték.

Egészségtelen modell 

Az árampiaci nyitás mindezek ellenére sikeresnek mondható, hiszen ma már a teljes fogyasztás közel 40 százalékát a szabadpiacról elégítik ki, ami európai összehasonlításban is igen jó arány. Igaz ugyan, hogy az idén megindult a fogyasztók visszaáramlása a közüzemi szektorba, a szabadpiacon ugyanis drágább lett az áram.

Szakértők szerint tarthatatlan állapot, hogy az ipari energiafogyasztók nálunk szabadon jöhetnek-mehetnek, ezzel optimalizálva energiaköltségeiket, holott erre egyetlen más uniós országban sincs lehetőségük. Ezért a többség egyetért abban, hogy a nem háztartási fogyasztókat - egy nagyon szűk kisvállalkozói körtől eltekintve - törvényileg a szabadpiacra kell terelni, ahonnan nincs visszalépési lehetőség a jelenlegi közüzem helyébe lépő, úgynevezett egyetemes szolgáltatási körbe.

Az elégedetlenkedő szabadpiaci szereplők azt mondják - amit egyébként már a liberalizációs folyamat kezdetén MVM-es vezetőktől is hallani lehetett -, hogy egészségtelen a jelenlegi kettős piaci modell, amelyben egymás mellett, de hermetikusan elválasztva működik a közüzem és a szabadpiac. Ráadásul az utóbbinak csak a közüzemben feleslegessé váló kapacitások jutnak.

Már a nyitás kezdetén is sokan amellett érveltek, hogy az erőművi piacot és a nagykereskedelmet is fel kell szabadítani, és az áramszolgáltatók számára is lehetővé kell tenni, hogy szabadon bárkitől vásárolhassanak, ugyanis a közüzem ellátására ma csak az MVM-től szerezhetnek be áramot. Arra azonban senkinek sem volt igazán használható ötlete, mi legyen a hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel.

Megjegyzendő, ezek a hosszú távú megállapodások lehetőséget biztosítottak az MVM számára, hogy a közüzemi piacon nagykereskedőként az egyes erőművek tarifáit keverve, a lehető legalacsonyabban tartsa az árakat. Az Elmű-Émász modelljavaslat szerint erről az előnyről semmiképpen sem kellene lemondani.

Boross Norbert, az EnbW érdekeltségébe tartozó áramszolgáltató társaságok kommunikációs igazgatója szerint a HTM-ek gyors felbontása valószínűleg árnövekedést okozna, ezért célszerű volna ennek a szerződéses portfóliónak a megtartása, a nagykereskedő esetében ársapka alkalmazásával. „Viszont az MVM-nek transzparens módon, aukciókon értékesíteni kellene az összes általa lekötött erőművi kapacitást” - teszi hozzá.

Az MVM szakértői is ezt támogatják. „Ebben az esetben minimalizálható volna a modellváltás fogyasztókat terhelő költsége” - mondja Gerse Károly, a cég vezérigazgató-helyettese. Ezzel a megoldással a fogyasztók évente több mint 50 milliárd forintot spórolhatnának meg a villamos művek szakértőinek számításai szerint. Úgy tudjuk, a rossz hatékonyságú erőművek szerződéseit felbontanák, ezzel javulna a szerződéses portfólió hatékonysága, ami fedezetet jelentene az esetlegesen felmerülő kártérítési igényekre.

Koalíciós feszültség

A kormánypártok is megosztottak az egyébként 2012-ig kifutó HTM-ek jövőjét illetően. „Ezek a hosszú távú szerződések a folyamatos villamosenergia-ellátás garanciájául szolgáltak” - jelzi Podolák György, az MSZP szakpolitikusa. Szerinte a kondíciókat kell úgy átalakítani, hogy azok megfeleljenek az uniós elvárásoknak. Ehhez az MVM-nek újra kellene tárgyalnia a megállapodásokat az erőművekkel. Egy ilyen kísérlet már a piacnyitás kezdetén is történt, az erőművek azonban hallani sem akartak módosításról, szerződésbontásról.

Podolák György szerint akkor azért volt sikertelen ez a próbálkozás, mert állami oldalon nem volt kellő elszántság. A szabad demokraták - élükön Kóka János gazdasági miniszterrel - inkább a MEH és a GVH javaslatával, azaz a HTM-ek azonnali felbontásával értenek egyet. Vagyis akárcsak a MÁV, vagy a Volán-társaságok jövőjét illetően, az árampiaci modellváltás ügyében újabb frontvonal nyílik a kormánykoalíción belül.

Az ominózus szerződések egy lépésben történő felbontása tűnik a legköltségesebb megoldásnak, ebben az esetben ugyanis az igények ellátásához még szükséges legdrágább erőmű áraihoz fognak a termelők igazodni, ami akár 30 százalékos drágulást is előidézhet. Mások szerint a termelői oldalon kialakuló versenyben az áraknak csökkenniük kell.

Ennek esélyét némiképp rontja, hogy ehhez komoly erőművi kapacitásfeleslegre volna szükség. Márpedig a többletkapacitás igen szerény, ráadásul a következő években számos erőművi blokkot le kell állítani, egyebek mellett környezetvédelmi okokból. Ugyanakkor viszont 2008-től várhatóan a jelenlegi felére csökken az MVM által lekötött erőművi kapacitások nagysága, miután addigra több szerződés lejár, vagyis a szabadpiac folyamatosan egyre több és több hazai energiához férhet hozzá. Ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan csökkenne az MVM sokak szerint aggályosan nagy befolyása.






Forrás: fn.hu
http://www.fn.hu/index.php?id=5&cid=150740