Egyelőre a privatizáció furcsa technikáját hagyták jóvá: a vevő nem kap meg mindent, egyes repülők, néhány egyéb vagyonelem, talán egy olajvezeték is az államnál marad.

Februárban lezárulhat a Malév privatizációja - jelentette be Veres János. A pénzügyminiszter ugyan nem mondta ki, de ezzel majdnem biztossá vált: Borisz Abramovics, az orosz KrasAir vezérigazgatójának érdekeltségében lévő AirBridge megvásárolhatja a magyar légitársaságot. A céget másfél éven belül negyedszer írták ki eladásra, az orosz vevő többször próbálkozott - esélyesként is -, és kitartása most eredményesnek bizonyulhat.

Az AirBridge - tulajdonosának nyilatkozata szerint - önálló cégként hagyná meg a Malévot. Tulajdonképpen uniós ugródeszkának használnák a magyar légitársaságot: a cég biztosítaná a kapcsolatot az európai és az orosz piac között (a KrasAir négy céggel együtt alkotja az AirUnion légiszövetséget, amely így a második legnagyobb társaság Oroszországban).

Abramovics (aki a brit Chelsea labdarúgócsapat eurómilliárdos orosz tulajdonosának csak névrokona) tavaly decemberben azt ígérte: az AirUnion 30 Boeingjét is Budapesten szervizelik majd, ám műszaki s személyzeti integrációt és az útvonalak harmonizálását is szükségesnek tartotta.

Az üzlet persze még további tárgyalások függvénye - Veres János nem is jelentett be ilyen döntést, csupán azt, hogy a kormány elfogadta a vásárlás technikáját (sőt, a vevő megnevezését is kerülte).
E szerint a Malév privatizációját megelőzően egy új, állami cégbe rakják át a nemzeti légitársaság államilag garantált hitellel vásárolt vagyonelemeit. A tervek szerint a majdan magánkézbe kerülő Malév ezeket visszabérelné.

Úgy tudni: az AirBridge nem tudta átvállalni az összes hitelt - ezért választották ezt a technikát.
Most arról folynak a tárgyalások, hogy a Malév-vevő a hitelek mekkora részére tudna biztosítékot nyújtani, vagyis mennyi az a vagyon, amelyet az államnak meg kell tartania arra az esetre, ha a hiteleket a magyar cég mégsem tudná visszafizetni, és így - a garanciák miatt - neki kellene helyt állnia helyette.

A cég államilag garantált hiteleinek összértéke mintegy 20 milliárd forint - erre kellene fedezetet találni az átkerülő vagyonelemekben. Információnk szerint az új állami társaságba egy repülőgép kerülne át:
a magyar légicég ugyanis repülőinek többségét lízingeli, négy gépét pedig hitel terheli.

Csupán a hosszú távú járatokat teljesítő két darab, 185 férőhelyes Boeing 767-200-as egyike "tiszta"
(a másikat eladták már, csak a vételár nem folyt még be). Ám ezt a cég jelenleg is bérli a saját, százszázalékos tulajdonában álló, az amerikai Delaware államban bejegyzett, 3,5 milliárd forintos jegyzett tőkéjű leányvállalatától. Igaz: a leányvállalati tulajdon megkönnyíti a most kitalált vagyonmozgást.

A gépen kívül még ingatlanok, ingóságok és vagyoni értékű jogok kerülhetnek az új állami cégbe, és talán az az üzemanyag-vezeték is, amely Ferihegyet és a százhalombattai olajfinomítót köti össze.
Ez a Malév tulajdonában van. A cégnek nem jelent túl nagy értéket, az állam számára viszont fontos lehet a hazai tulajdonban tartása.

Információnk szerint a megállapodás már majdnem kész. Az eladó ÁPV és az Airbridge képviselői legalábbis utóbb azzal álltak fel az asztaltól, hogy a szükséges dokumentumok beszerzését követően aláírják a Malév-részvényekre vonatkozó adásvételi szerződést. Nagyobb probléma, hogy az Airbridge viszont egyelőre még nem mutatta be a vásárlási ígérvényei mögött álló visszavonhatatlan - az orosz Vnyesnyekonombank által kiadandó - bankgaranciát. Ezen pedig már meghiúsult egyszer az oroszok vásárlása.

Tavaly az ÁPV egyik legnyomósabb érve az volt az AirBridge-pályázat elutasításakor, hogy a visszavonhatatlan banki garanciát nem a vevő AirBridge Zrt., hanem az ahhoz csupán Abramovics személyén keresztül kapcsolódó orosz repülőgépcégek számára állították ki. Az orosz fél ezt akkor azzal magyarázta, hogy a garanciák fedezetét ezeknek a cégeknek a gépei jelentették, de az ÁPV által kért változtatást már akkor lehetségesnek tartották. Azt nem sikerült megtudnunk, hogy most miért adnak a bankok a 20 milliós tőkéjű AirBridge-nek több tízmilliárdos bankgaranciát. Ennek okát az ÁPV-nél sem kívánják firtatni.

A vételár kifizetéséhez persze nem kell sok: az jelképes összeg, néhány százmillió forint lenne.
A problémát a Malév hiteleinek törlesztése, a légitársaság további működtetése jelenti. A vevő - természetesen - az államilag nem garantált hitelek visszafizetését vállalta, az egyezkedés arról folyik: menynyit, milyen feltételekkel hajlandó bevállalni, és tulajdonképpen mennyi maradjon az állam terhe.

Mindazonáltal az állam ezzel a privatizációs lépéssel továbbra is milliárdos nagyságrendben garantálja a Malév korábban felvett hiteleit. Egyes szakértők szerint ez felvethet bizonyos kérdéseket az EU-ban, amely a garanciák lehívását később akár valamiféle bújtatott állami támogatásként is értelmezhetné.
Az ezt kidolgozó szakértők szerint viszont a konstrukció védhető. Arról nem is beszélve, hogy az ÁPV-nél úgy vélik: ha most nem adják el egy megbízhatónak ígérkező vevőnek a Malévot, akkor az végleg tönkremehet.

Forrás: nol.hu
http://www.nol.hu/cikk/433746/