A floppy tárhelye bőven elég volt különféle dokumentumoknak, de ha fényképet is magunkkal akartunk vinni, kevésnek bizonyult a lemez. A tárolóképesség az elmúlt években rohamosan növekedett.
A néhány éve átlagosnak számító 4 gigabájtos merevlemezek ma már csak otthoni gépek kiegészítő tárolóegységei lehetnek, esetleg netről letöltött filmeket, programokat adunk kölcsön barátainknak ezeken.

A floppy mégis még mindig jelen van életünkben. De mi az oka, hogy ma is használunk 1,44 megabájtos lemezeket? A válasz talán az emberi hanyagságban és nemtörődömségben keresendő. Míg a többi periféria látványos és nagyszabású fejlődésen ment át, addig a floppymeghajtók és lemezeik fiókunk mélyén árválkodtak. Előkerülnek még ma is, hiszen rengeteg program még mindig igényli ezeket.

Persze születtek alternatív megoldások (például a ZIP-drive 100 megabájtos kapacitással).
Ezek a megoldások azonban áruk és sérülékenységük miatt zsákutcának bizonyultak.
Az igazi áttörés ezen a téren csak néhány éve valósult meg.

A pen-drive villámkarriert futott be, ma már ugyanúgy része az alapkonfigurációnak, mint az egér vagy a billentyűzet. Sajnos nincs még megfelelő magyar neve, mint megannyi más eszköznek. A pen-drive születésének és gyors térhódításának két oka van. Egyrészt szükség volt egy hordozható, kisméretű, csekély érzékenységű, nagy kapacitású és sebességű tárolóeszközre. Másrészt az alaplapokon már régóta jelen lévő USB port szükséges a működtetéséhez, tehát a pen-drive-on kívül semmiféle beépített eszközre nincs szükség.

A pen-drive-ban végre megtalálták a floppy utódját. A kis eszközből egyre gyorsabb és nagyobb kapacitású darabok készülnek (több gigabájtos pen-drive is kapható). Használhatósága megegyezik a floppyéval. Tetszés szerint másolhatjuk rá vagy törölhetjük le róla az adatokat, ráadásul kevésbé sérülékeny, mint elődje.



Forrás: Petőfi Népe Online