Korlátolt masinák

Táncolnak, fociznak, kocognak, járják a Marsot, két keréken egyensúlyoznak, biliárdoznak, romok között kutatnak. Mások porszívóznak, mint Roomba. Esetleg precízen nyírják a füvet, vagy játékkutyaként gubbasztanak a gyerekszobák mélyén. Egyikük se tudja, mit miért tesz.

"Mind nagyon limitált" - nyilatkozta a Birmingham Egyetem Számítástudományi Iskoláján tanító Aaron Sloman. "Az eddigi kísérletek korlátozott célokat igyekeztek megvalósítani. Még soha nem rakták össze egy működő robotban mindazt, amire az ember képes: látni, tárgyakat mozgatni, hallani, tanulni, kérdésekre válaszolni." Húsz-harminc éve a skóciai Edinburgh-ben kísérleteztek hasonlóval, de a nagyratörő tervek kivitelezését a technika akkori szintje nem tette lehetővé.

Zsákutca vagy szintézis?

Azóta szinte senki nem vállalkozott hasonlóra. Inkább - és ez a mesterségesintelligencia-kutatás egészére érvényes - a részterületekben jeleskedtek. Nem véletlenül: bebizonyosodott, hogy az MI nagy álmától, az emberével azonos szintű gépi intelligencia létrehozásától ugyancsak távol állunk, viszont az egyes, kisebb léptékű - "földhözragadtabb" -, ám konkrétabb eredményekkel kecsegtető diszciplínákban (beszédfelismerés, gépi látás, ágenskutatás, stb.) komoly eredmények születtek.

Egyesek, például az "ostoba robotok" ellen kikelő veterán Marvin Minsky szerint a kutatások zsákutcába jutottak, míg mások, így a Minsky által kimondatlanul, de egyértelműen szapult világhírű robotikus Rodney Brooks a részterületek eredményeinek majdani közös nevezőre hozásában látja a hosszútávú megoldást. Sokak szerint máris eljött az idő.

A következő generáció

"Sokan csak részterületekre, például a beszédfelismerésre összpontosítanak, aminek az egyik következménye, hogy a telefon reagál a hangomra, ha a Virgin Vonatokra történő foglalásomat ellenőrzöm" - fejtegeti Sloman. "Viszont most értük el azt a szintet, hogy, összerakva a különböző területeket, igazi áttörés várható." A kutató a Birmingham Egyetem és más európai felsőoktatási intézmények többéves közös projektjére, az emberi megismerés vizsgálatában segítő, feladatát nemcsak végrehajtó, hanem értő kognitív robotra utal.

A szintézisre való törekvés egyébként más projektekben szintén tetten érhető. Az MIT-n kutató Brooks és Cynthia Breazeal robotjai, például Kismet komplexebbek, intelligensebbek "kollégáiknál".
A Honda legújabb (kétlábú) Asimoja ügyesen veszi a kanyarokat: jár, kocog, kezet fog, tárgyakat, arcokat és hangokat ismer fel, különböztet meg egymástól, és beszélget is. Igaz, nem érti, miért teszi azt, amit, de lényegesen komplexebb elődeinél.

A birminghami kognitív robottal szintén akadnak problémák. Alkalmasint a beszédfelismeréssel - hogyan értse meg például az elöljárókat, a köztük lévő különbséget? "Miért 'in the garden', és miért 'on the train'" - magyarázza Sloman.

Nem válunk munkanélkülivé

A jövő "intelligens" masináira az élet szinte minden területén számítanak: a szórakoztatóiparban, a háztartásokban, az egészségügyben. "Sokkal több mozgáskorlátozott maradhatna otthon, ha robotok végeznék a cselédmunkákat, például a takarítást, vagy bizonyos esetekben a beteg etetését" - vetíti előre Sloman. Ugyanúgy emberi munkát végeznek majd, mint elsőgenerációs elődeik a futószalag mellett. Csakhogy sokkal összetettebbet, bonyolultabbat.

"Senkit nem akarok munkanélkülivé tenni" - folytatja a birminghami kutató. "Úgy szeretnék gazdagabbá tenni emberi életeket, hogy megszabadítsam őket a szolgamunkától, és legyen idejük más célokra.
"Nem fél a sci-fi irodalomban közkedvelt roboturalomtól: "sokan rettegnek, hova vezet a technológiai fejlődés. Nem hinném, hogy a gépek valaha is olyan gonoszak lennének az emberhez, mint az emberek egymáshoz."




Forrás: index.hu
http://index.hu/tech/hardver/robot50111/