A Cornell egyetem kutatócsapata édes és környezetvédelmileg tökéletes felfedezést tett - hogyan lehet műanyagot előállítani citrusfélékből - narancsból például - és szén-dioxidból.

Geoffrey Coates a Cornell kémiai és kémiai-biológia professzora, valamint végzős hallgatói Chris Byrne és Scott Allen leírtak egy olyan új eljárást, mellyel limonene-oxid - narancsolaj - és szén-dioxid, valamint egy "segítő molekula" - katalizátor, melyet a kutatók fejlesztettek ki - közbenjárásával polimert állíthatnak elő.

A limonene egyfajta szénalapú összetevő, mely több mint 300 növényfajban megtalálható.
A narancsoknál az olaj 95 százaléka a héjban rejtőzik. Az iparban Coates szerint a narancshéj olaját számos területen alkalmazzák, többek között citrus illatú tisztítószerekhez. Az olajat oxidálni lehet, hogy limonene-oxidot hozzanak létre. Ez pedig azon kreatív összetevő, melyet a kutatók a kísérlet építőkockáinak használtak.

A másik építőkocka a szén-dioxid, egy atmoszferikus gáz, mely az elmúlt másfél évszázadban fokozatosan halmozódott a légkörben, főleg a nagy mennyiségű fosszilis üzemanyagok égetése révén, ezáltal komoly üvegházhatást okozó gázzá lett.

Saját fejlesztésű katalizátorukkal a kutatók a limonene-oxidot és a szén-dioxidot ötvözték, ezzel egy teljesen új polimert - a polilimonene karbonátot - hozták létre, melynek számos jellemzője a polisztirénnel - egy petróleum alapú műanyag, melyet eldobható műanyag termékeknél alkalmaznak - egyezik meg.

A polimer egy ismétlő egység, mely olyan, mint egy sor papírfigura. Ám a figurák ismétlése helyett az összetevők a limonene-oxid és a szén-dioxid között váltakoznak a polimerben. Magában egyik anyag sem formál polimert, ám összeillesztve igen ígéretes terméket lehet létrehozni.

Majdnem minden műanyag - a ruházkodásban alkalmazott poliésztertől, az ételek és italok tárolását megoldó műanyagokig - a petróleumra vezethető vissza. Ha elvonatkoztatunk az olajtól és helyette újrahasznosítható és olcsó forrásokat alkalmazunk, akkor valami igazán izgalmast hozhatunk létre - állítja Coates.

A csapat kifejezetten érdeklődik a szén-dioxid, mint alternatív polimer építőelem iránt. Ahelyett, hogy szennyezőanyagként a légkörbe pumpálnánk, a gázt el lehet különíteni és a jövőben a limonene-karbonáthoz hasonlatos műanyagokat lehet vele létrehozni.

A Coates labor jelenleg 18 kémikust foglalkoztat, egy részük újrahasznosítható és biológiailag lebontható anyagok kifejlesztésén dolgozik olcsó, könnyen elérhető és környezetvédő építőegységekből.