A technikát és a művészetet fogta össze egy mérnök hallgató a Michigani Egyetemen, hogy egy számítógépes modell segítségével megállapítsa, hogyan lehet konzerválni a művészeti értékeket.
A hallgató másik nagy célja megállapítani, hogy miért esik szét lassan a Mona Lisa annak ellenére, hogy állandóan megfigyelt környezetben óvják épségét.

Evan Quasney kutatása kiderítette, hogy a hosszú távú gyakorlatok a műalkotások megőrzésére több bajt okoznak, mint jót. A tudományos alapokon nyugvó kísérlet igencsak megbánthatja a műalkotásokkal foglalkozókat, viszont a számok nem hazudnak - legalábbis ezt állítja Marion Mecklenburg, a Smithonian intézet vezető kutatója. Mecklenburg szerint Quasney számítógépes modellje megváltoztatja a műalkotások megőrzésének jelenlegi módját.

A 19 éves Quasney úgy véli, kifejlesztett egy elméletet, mely megmagyarázhatja, hogy Leonardo Da Vinci híres Mona Lisája miért pusztul tovább annak ellenére, hogy egyenletes hőmérséklet és páratartalom mellett vigyáznak rá.

Quasney számítógépes modellje azt sugallja, hogy a szegélylécek alkalmazása - népszerű és hosszú távú megoldás a festmények hullámosodásának elkerülésére - sokkal jobban gyengíti a vásznat, mintha hagynák, hogy az természetes módon hullámosodjon. Ez a technika szélsőséges esetekben a vásznak szakadását is előidézi. A lengőállványra helyezés a másik kedvelt módszer a vászon egyenletességének megőrzésére, ez viszont komoly sérüléseket, szakadásokat okoz.

Mecklenburg szerint a hallgató kísérlete megmutatja, hogy ezek a festmények milyen módon reagálnak a hőmérsékletre és a relatív páratartalomra, kimutatja, mely megőrzési eljárások károsak, és segít kiépíteni a megfelelő múzeumi környezetet.

Quasney elmondása szerint, míg a szegélylécek alkalmazása csökkenti a vásznak hullámosodását, addig azok szakadását idézhetik elő, mivel jelentős nyomást hoznak létre a vásznon. A kutatás kimutatta, hogy a lengőállvány komoly vetemedést okoz. Quasney modellje szerint, ha a vászon hátlapján egy réteg gesso - bőrragasztó és kalcium-karbonát egyvelege - alapozót alkalmaznak, azzal nemcsak a relatív hőmérséklet miatti vetemedést küszöbölik ki, hanem elkerülhető a lécek okozta nyomás is, mely a vászon szakadásához vezet. Körülbelül 500 évvel ezelőtt is ezt ajánlották a festők.

Quasney Mona Lisa elmélete egy nagyobb kutatás végeredménye. A hallgató számítógépes modellezés és más adatokkal mutatta ki, hogy a Mona Lisa azért pusztul folyamatosan, mert a Louvre-ban egy külső falra helyezték el. Amikor odakinn a hőmérséklet lecsökken, a fal hőmérséklete szintén csökken, annak ellenére, hogy a teremben felügyelik a környezeti tényezőket.

A relatív páratartalom a levegőben összesűrűsödött a falon, mivel az hidegebb volt, majd lecsapódott a vászon hátán és a fán, melyek megdagadtak és elrepedtek. Áprilisban, éppen mielőtt Quasney megkezdte szakmai gyakorlatát a Smithonian Intézetben, a Mona Lisa ismét címlapra került, miután kiderült, hogy utolsó vizsgálata óta a festmény jelentős mértékben pusztult.




Forrás: hiradó.hu