Brazil cukornáddal az európai autópályákon?
2005.02.20. 07:49
Német kutatók nem jósolnak nagy jövőt Európában a bioüzemanyag előállításához szükséges növénytermesztésnek. A kérdés szerintük inkább az, hogy a harmadik világ országai kielégíthetik-e az ipari társadalmak ilyen irányú igényét.
Megoldhatja-e a harmadik világ Európa energiaszűkösségi problémáit? Erre keresik a választ a freiburgi Öko-Institut munkatársai, akik egy tavaly decemberben megjelent tanulmányban részletesen elemzik a fejlett országok piacára történő biohajtóanyag-termelés várható gazdasági, ökológiai és társadalmi következményeit a harmadik világban. Az alternatív energiahordozók iránti igény folyamatosan nő az iparosodott országokban.
A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy a hulladék biomassza hasznosítási aránya bőven felülmúlja az energia-előállítás céljára termelt biomasszáét. A biomassza energetikai célra történő termelése jóval költségesebb ugyanis a hulladékhasznosításnál, és kapacitása is véges. Az európai országok a jövőben várhatóan növelni fogják a mező- és erdőgazdasági, valamint lakossági szerveshulladék-feldolgozást. A közösségi agrárpolitikai irányzatnak megfelelően csökkenni fog az élelmiszer-termelési célú mezőgazdasági területek aránya, és helyüket nagyrészt az energiatermelést szolgáló agrártevékenység foglalja el – vélik a szakértők.
Ezt a tendenciát a brüsszeli előírások is erősítik azzal, hogy 2010-re 5,75 százalékban határozták meg a bioüzemanyag használatának arányát a motor-hajtóanyagokon belül. Mindehhez legalább 10-15 százalékkal kellene növelni a jelenlegi ilyen célú növénytermesztést. Viszont ennek jól körvonalazható területi határai vannak, és a természetvédelmi érdekek figyelembevételével tovább csökken a potenciálisan ilyen célra hasznosítható területek aránya. Összegezve: a jövőben elsősorban az energiaerdő és a hígtrágya-hasznosítás lép előtérbe, mivel ezek szolgálják leginkább a környezetvédelmi szempontokat – állítják az Öko-Institut munkatársai.
A Földön rendelkezésre álló biomassza fedezi a teljes energiaszükséglet mintegy 10 százalékát, egyben a megújuló energiaforrások 90 százalékát adja. A fejlődő országok biomasszára épülő energiatermelő kapacitása – amely a teljes biomassza-felhasználás mintegy kétharmadát adja – fedezni tudná az Egyesült Államok és az EU 25-ök energiaszükségletét. Negatívumnak számít ellenben, hogy ez a biomassza nagyrészt olyan erdőkből származik, amelyekben nem érvényesül a fenntartható gazdálkodás elve.
A biohajtóanyag-előállítást szolgáló növénytermesztés az elmúlt évtizedben rohamosan nőtt többek között Brazíliában, ahol a cukornádtermesztés az 1990-es évektől mintegy 50 százalékkal, vagyis 250 millió tonnáról 370 millió tonnára nőtt. Indonéziában a pálmamagtermesztés 12 millió tonnáról 46 millió tonnára nőtt ugyanezen idő alatt. A fejlődő országok jelenlegi biohajtóanyag-exportját leginkább az alacsony feldolgozottságú termékek jellemzik, aminek hátránya, hogy kevés munkaerőt foglalkoztatnak és kevés bevétel is származik belőle. Jó példa erre Brazília, ahol 2000-ben a pálmamag tonnánkénti ára 78 euró volt, míg a feldolgozott pálmaolajé 200 euró.
Érdemes megjegyezni, hogy utóbbi országok is energiaimportőrök, így saját célú felhasználás esetén csökkenthetnék kőolaj- és földgázimportjukat. Brazíliában a cukornádtermesztés a hatvanas években indult meg, és jelenleg mintegy 14 milliárd tonna bioetanolt termelnek. A bioetanol a hagyományos üzemanyag árának 60-70 százalékába kerül, mivel igen olcsó az előállítása, s emellett az etanolgyártás közvetve mintegy 1,5 millió munkahelyet teremtett.
Az alternatív energiahordozó helyben tartása a harmadik világ országai szempontjából azért is fontos, mert lehetőséget biztosítana a vidéki térségek energiaellátására és fejlődésére. A vizsgálatok rámutattak arra is, hogy az exportra termelés – állami szabályozók nélkül – tovább erősítené az amúgy is torz tulajdonviszonyokat és a saját célú élelmiszer-termelés további visszaszorulását eredményezné. Emellett – nem csupán – Brazíliában komoly problémát jelent a termelési ágazatok közötti konkurencia, ugyanis folyamatosan nő a mezőgazdaság területi igénye. Ez egyrészt a népességnövekedésnek, másrészt annak tudható be, hogy egyre nagyobb területet foglalnak el a fejlett országok piacára termelt élvezeti cikkek.
Az egyenlőtlen földtulajdonlás terén Brazília a világranglista élén áll. Az ország 260 millió hektáros mezőgazdasági területének több mint 45 százaléka a földtulajdonosok 1 százalékának kezében koncentrálódik, 50 százaléka pedig csupán a földterület mintegy 2,5 százalékát birtokolja. A biohajtóanyag-termelés intenzívebbé válása azt eredményezheti, hogy a művelt területek arányának növekedésével tovább csökken a természetes élőhelyek aránya. A további birtokkoncentrációval pedig a kistermelők még jobban kiszorulnának a piacról, s ez akár a helyi lakosság élelmiszer-ellátását is veszélyeztetheti.
Forrás: Napi Online
|