szakértő: Frei Sándor rádiócsillagász

- Mint utólag kiderült, nagy szerencséjük volt ezzel a kísérlettel, mert úgy alakult a dolog, hogy az egész leszállás nagyon jól sikerült egy dolgot kivéve, nem tudták mérni a Huygens leszállóegység rádiójelei alapján a szélsebességet. És ha a földi rádiótávcsövekkel ezt nem tudták volna megfigyelni, akkor erről most csak közvetett információink volnának.

Az történt, hogy két csatornán adta le az adatait a Huygens leszállóegység a Cassini nevű amerikai szondának, és az egyik csatornán mérték volna a rádiójeleknek az eltolódását, de egy fatális programhiba következtében ez nem működött. A képeknek is csak a felét kaptuk meg.

- Tulajdonképpen miről árulkodnak ezek a mérési adatok, és egyáltalán az, hogy innen a Földről ennek a rádiótelefonnak a leereszkedését a Titán felszínére ilyen pontosan nyomon lehetett követni.
Ez egészen elképesztő. Az ember el se tudja képzelni, hogy lehet ilyen teljesítményeket elérni.

- Igen, ez tulajdonképpen két kísérlet volt. Az egyik kísérlet az az volt, hogy ennek a nagyon gyenge rádiójelnek a vivő jelét itt a Földön megpróbálták hatalmas rádiótávcsövekkel észlelni. Közülük kettőt érdemes megemlíteni: az egyik Amerikában egy nagyjából 100 méteres átmérőjű parabolaantenna, a másik pedig Ausztráliában egy vevő, amely 64 méteres rádióteleszkóp. Ezekkel tudták ezeket a nagyon gyenge jelecskéket venni, külön erre a célra csinált vevőberendezésekkel.

Ebből a látóirányos sebességet tudták meghatározni, mert ugye tudták, hogy mekkora frekvencián kell adjon ez a leszállóegység, és itt annak az eltolódását megmérték. Ebből pedig a sebességet ki lehet számolni. Egy másik kísérlet tulajdonképpen az égbolton levő helyzetét próbálta mérni, tehát pont erre merőleges irányban levő pozícióját próbálta követni ennek a leszállóegységnek. Erről még nincsenek eredmények. Tehát magyarul, a két külön kísérletből rekonstruálni lehet a térbeli pályáját ennek a szondának.

Na most, hogy mit állapítottak eddig meg? Szél fújt a Titánon, ami a felszín környékén elég kicsike volt, tehát szellő volt inkább, és ahogy fölfelé haladunk a légkörben, ahogyan visszafelé következtetünk és egyre magasabb rétegekbe kerülünk, ott egyre nagyobb volt ez a szél. Egyébként nyugat-keleti irányban fújt, minden magasságban. A legnagyobb szélsebesség az pedig olyan 120 km magasságban volt, és több volt, mint 400 km/óra, tehát ez már eléggé erős.



Forrás: Magyar Rádió
http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=127743&rid=PVl6TQ==