Feladata: a villámáram behatolásának megakadályozása a villámáram által védett térrészekbe.
A hálózat hossza mentén, az épületben kívülről befelé haladva a villámvédelmi zónahatárok átlépési pontjain védelmi potenciálkiegyenlítési pontokat kell létesíteni. A többlépcsős védelmi rendszer B, C, D készülékei a föld és a védendő vezetők között párhuzamosan vannak kapcsolva. A földhöz képest párhuzamosan kapcsolt B, C, D levezetők közül elsőként a D, azaz a legalacsonyabb védelmi szintű finom védőkészülék kezd el levezetni. Ezért a kapcsolás fordított sorrendben működik.

A helyesen méretezett védelmi rendszerben minden esetben hátulról előre indul a túlfeszültség levezetése. Ha nagy impulzusenergiát kell levezetni, akkor a D és C két fokozat között lévő vezetőszakasz impedanciáján, mint csatoló impedancián fellépő hosszirányú feszültség jön létre. Ez a feszültség hozzáadódva a D mérőkészülék határolási feszültségéhez eléri az előtte lévő C fokozat megszólalási értékét, akkor az is elkezd levezetni. Hasonló módon végül a B villámáram levezető (szikraköz) fokozat is begyújt.

Kisebb impulzusterhelés esetén viszont csak a D finomvédelem és a C készülék működnek.
A fokozatok közötti feszültségkülönbség létesítéséhez nélkülözhetetlen csatoló impedancia értékét a gyártók vagy kábelhosszban (pl. 5-10 m-ben), vagy koncentrált induktivitásban adják meg.

Az elektronikus berendezések villamosenergia-ellátó hálózatának kiépítésekor tehát nem csak a zónahatár átlépési pontján hanem a további belső nagyobb zónahatárok átlépési pontjain is be kell építeni helyi túlfeszültség levezetőket. Ezek azonban szerencsés esetben egybeesnek a zónahatárokkal, így azoknak az elvárásoknak is eleget tud tenni.




Forrás: Moellerelectric