Néhány súlyos problémát viszont meg kellene még oldani ahhoz, hogy világszerte tömegesen hidrogénnel üzemeljenek a gépjárművek.

Az izlandi főváros, Rejkjavik egyik peremkerületében néhány hónap óta már működik egy hidrogént kiszolgáló üzemanyagtöltő állomás, amit hidrogén-kútnak is titulálhatnánk. Egyelőre csak egy helyi közlekedési vállalat üzemanyag-cellákkal hajtott kisbuszai járnak oda. A hidrogént közönséges csapvízből helyben, elektrolízissel - az iskolai kísérletekből ismert módon - állítják elő.

A töltőállomást a most létesített Izlandi Új Energia Konzorcium építtette. A szervezet tagjai: autógyárak, a Shell és az izlandi Norsk Hydro áramszolgáltató vállalat. Úgy tervezik, hogy az egész szigetországban átállnak szénhidrogének (benzin, gáz, dízelolaj) helyett a vízből előállítható, színtelen-szagtalan, szennyező anyagot nem kibocsátó és megújuló hidrogén, mint üzemanyag használatára, mert azt tartják: a hidrogénnel működő üzemanyag-cellás erőgépeké a jövő.

Izlandon valóban van lehetőség a hidrogénre való átállásra, mert a vízbontást végző elektrolízishez bőven van elektromos energiájuk. Az áramot termelő erőművek gőzturbináit ugyanis az ott egyedülállóan bőséges geotermikus, azaz a földhő-energiával forgatják, ahogy a távfűtést is a gejzírek ingyen melegvízével táplálják. Az ottani energia-bőséghez hozzájárulnak még a vízenergiát hasznosító erőműveik is, így az egész energiaszükségletüknek csak 28 százaléka származik fosszilis (szénhidrogén) anyagok elégetéséből.

A hidrogén előállításával, szállításával és felhasználásával foglalkozó szakértők azonban óva intenek a túlzott lelkesedéstől. A hidrogént ki is kell vonni valamilyen vegyületből, például a még korlátlanul rendelkezésre álló vízből. A Földön ugyanis ez a gáz önmagában nem fordul elő, ellentétben a Napunkkal, amelyben másodpercenként 600 tonna elemi hidrogén fúziója megy végbe.

Bolygónk nagy részén nincs a hidrolízishez szükséges olyan olcsó energia, mint Izlandon a geotermikus. Ha pedig szénhidrogénekkel működő erőművekben állítják elő az elektrolízishez szükséges áramot, azok ontják a levegőbe a káros, szennyező anyagokat. Így a tisztának vélt üzemanyagcellás autók közvetve továbbra is részesei lennének a széndioxid kibocsátásnak.

A concept car-okban sikeresen bizonyító, protoncserélő membrános üzemanyagcellák élettartama mindössze 2000 óra. Ennek ellenére egyelőre a hidrogénmeghajtás legcélszerűbb, bizonyító kísérleti eszközei a személy- és kisteherautók lehetnek. A General Motors 2010-re ígéri a már kereskedelmi forgalomba szánt első hidrogénes kocsiját.



Forrás: index.hu