Ők a világ leggyorsabb robotjai: egy óra alatt akár hat kilométert megtesznek. Kétszer akkora távot, mint a Honda Asimója.

A szigetország legnagyobb elektronikai konglomerátuma szerint (a fővárostól mintegy háromszázharminc kilométerre fekvő Aichi-ben március 25. és szeptember 25. között megrendezésre kerülő Világkiállításra készült) az R2D2-ra és Johnny 5-re emlékeztető Chum és Pal jelentik a humanoidok következő generációját.

"Olyan robotokat szándékoztunk készíteni, melyek képesek az emberrel együtt éln" - nyilatkozta a cég Gépgyártási Kutatólaboratóriumának projektjét irányító Toshihiko Horiuchi. A fejlesztéseket egy éve kezdték: "azt akartuk, hogy hasznosak legyenek. A felhasználót frusztrálná, ha lassabban mozognának, mint ő." Így viszont nem kell állandóan várnia a lemaradó gépet, nem kell idegeskedni miatta...

Ezért - nem törődve a trendekkel, a népszerű (és flexibilisebb) lábak helyett - döntöttek a kerekek mellett. A háztartásokban viszont lépcsők is vannak, amiket láb nélkül ugyancsak bajos lesz megmászniuk. Márpedig az együttéléshez az ilyen irányú adottságok elsajátítására szintén szükségük lesz.

Új dimenziók

A bemutatón előbb a helyiség körbejárásában versengtek, majd interaktív képességeiket demonstrálták. Chum irányította Palt. Utóbbi követte társa utasításait; sikerült kikerülnie az akadályokat. Környezetét a fejébe, derekába és kerekeibe épített szenzorokkal érzékelte. Terveiről beszélve, megemlítette Tokió két legzsúfoltabb bevásárló-negyedét: "a jövőben úgy akarok sétálni az olyan helyeken, mint Shinjuku és Shibuya, hogy se az embereknek, se az autóknak ne menjek neki."

A hangot bárhonnan érzékelik, és mihelyst érzékelték, az adott irányba fordulnak, hogy megkezdhessék a DSP segítségével történő felismerési folyamatot. Az 1,3 méter magas, hetvenkilónyi robotok jelenleg száz szóból álló, tervezőik szerint jócskán bővítendő szókészlettel rendelkeznek. Egyéb képességeket szintén el kell még sajátítaniuk ahhoz, hogy a prognosztizált öt-hat év múlva valóban hasznukat vegyük otthonainkban, hivatalokban és gyárakban, és ne csak csodáljuk őket.

A Hitachi korábban is fejlesztett robotikai termékeket (például porszívókat, tisztítógépeket), viszont humanoidokat még nem. 1985-ben, a Tsukaba Kiállításon bemutatott első kétlábú (de nem ember-formájú) gépezetét a Waseda Egyetemmel közösen hozták létre. Az Excellent Mobility and Interactive Existence as Workmate-et (kissé nehézkes fordításban: tökéletesen mozgékony és interaktívan létező munkatárs) rövidítő Emiew koncepcióváltást jelent: az ipari felhasználás mellett ezentúl az otthoni és irodai alkalmazásokra is hangsúlyozott figyelmet fordítanak.

A cimborák és riválisaik

Chum és Pal komoly vetélytársai lehetnek a Honda Asimojának, a Sony Qrio-jának, valamint a Toyota tavaly bemutatott névtelen trombitásának. A két "cimbora" annyiban különbözik a riválisoktól, hogy - ellentétben a cég félreérthető ismertetőjével - nem futnak, nem kocognak, hanem gurulnak. Jobbra és balra is el tudnak hajolni, előre és hátra képesek menni. Asimo és Qrio realisztikusabbak, "légiesebbek", míg a Hitachi-robotok főként a Segway-hez hasonló szenzorrendszerüknek köszönhetik, hogy talpon maradnak. (Mozgásukban is rájuk emlékeztetnek.)

Praktikusabbnak tűnnek a Sony és a Honda kétlábúinál. Viszont kevésbé szórakoztatóak: nem táncolnak, és a lépcsőkkel se gyürkőznek meg. Tömzsik -a törzsből közvetlenül kinövő kerekek miatt felsőtestük jóval nagyobb az alsónál. Karjukat viszont ügyesen mozgatják; öt ujjban végződő kezüket barátian megrázhatjuk.

Fut a robotgyerek

Eddig csak lépdelt, fel és lefelé sétált a lépcsőkön, most már kocog is. Ugyan mosolyt csal orcánkra, de azért akkurátusan egyensúlyoz. Egy évvel a Sony Qrio-ja után, Asimo szintén belendült: három km/órájával egyelőre nem ver rá százon Maurice Greene-re, viszont kétszer gyorsabb és stabilabb az előző modellnél. Ő a Honda nagykövete.

Százharminc centijével úgy fest, mint egy gyerek. A tervezők azért választották ezt a szerintük ideális (azaz százhúsz centi és egy átlagfelnőtt magassága közötti) méretet, hogy emberbarátnak tűnjön, s szabadon közlekedjen otthonunkban, munkahelyünkön.

Maradt a sisak, a „buborékfej”, az űrhajós-ábrázat. Arcát ezúttal se látjuk. Két kilót hízott – ötvennégyet nyom most. Működése, emberekkel folytatott interakciója lényegesen dinamikusabb: mobilitása tűnik a legnagyobb különbségnek, előrelépésnek. Gyorsabban dolgozza fel az információt, fürgébben (1,6 helyett 2,5 km/óra normál sétatempóban) mozog valós környezetben. Harmincnégy szabadságfokkal, egy óra folyamatos működésre képes. (A kurrens modell számadatai: huszonhat szabadságfok, illetve fél óra.)

"Okos"

Testtartását frissen fejlesztett hardveréhez igazított új technológia szabályozza, és teszi lehetővé
(az egyensúly megtartásával) a problémamentes törzsmozgást – hogy ne csússzon hasra, és ne vágódjon el, ha esetleg pördül egyet a levegőben. Még nem légtornász, de – Masato Hirose, a Honda mérnöke szerint – a kisebb termetű Qrionál máris emberszerűbben fut.

A kijelölt cél felé manőverezése közben nem áll meg azért, hogy összevesse az „agyában” található térképprogramot és talajérzékelőjének a környezetre vonatkozó információit. Maga dönti el, merre haladjon. Mihelyst a talaj- és a vizuális szenzorok akadályt fedeznek fel, Asimo automatikusan
(és önállóan) változtat útirányán.

A fejébe szerelt vizuális és a csuklóra rögzített erőérzékelők biztosítják, hogy szinkronban mozogjon az emberekkel, tárgyakat fogjon meg és adjon át, kezet „szorítson” valakivel, előre vagy hátramozduljon, ha megrántják, illetve, ha meglökik a karját. Elődeihez képest új, az életszerűbb, kevésbé mechanikus kézfogás látszatát keltő hüvelykujjal gazdagodott. December elején a New Yorki Értéktőzsdén tesztelték: előbb jelet adott a nyitásra, később többekkel parolázott.

A Honda és a robot-technika

A Honda 1986 óta fejleszt mozgó robotokat: kissé amorf, kar nélküli lépegetőkkel kezdték (E0-E6, 1986-1993), 1993-tól viszont „igazi emberszabásúakkal” folytatták (P1, majd az Asimohoz hasonlóan fehér P2 és P3, 1993-1997). Olyan új típusú gépekkel, melyek előbb-utóbb partnereinkké válnak, és a társadalomban is működőképesek lesznek.

A korábbi tapasztalatokat kamatoztató Asimo-projekt 2000-ben indult be. Egész pontosan ASIMO, hiszen az Advanced Steps in Innovative Mobility (Haladó lépések az innovatív mobilitásban) rövidítése.
A rövidítés egyben a japán ashi „láb” szóra is utal. 2002-ben „intelligens technológiával” vértezték fel: értelmezi az emberi testtartásokat, gesztusokat, majd reagál rájuk.

Interaktív adottságait folyamatosan bővítik: követ minket, általunk kijelölt irányba mozog, infravörös kameráival tárgyakat és arcokat ismer fel, sőt, akár nevünkön is nevez. Beépített hangfelismerő rendszer biztosítja, hogy egyszerű beszélgetéseket kezdeményezhetünk vele. Nem keveri össze az emberi hangot az egyéb zajokkal. Multifunkcionális gép: hálózatokat, például az internetet használva információt szolgáltat, miközben recepciós feladatokat szintén képes ellátni.

Több kitüntetésben részesült. Legutoljára (első két lábon járó humanoidként) a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem Robotok Dicsőségcsarnokában ő volt a 2004-es kiválasztottak egyike. A Honda tervei szerint különböző munkafeladatokat bíznának rá a közeljövőben: viszonylag könnyű tárgyakat juttatna el a címzetthez, például vállalatok belső levelezését kézbesítené. 2010 körül már a Honda dolgozói mellett ténykedne. Mellettük, de nem helyettük – egyértelműsít Takanobu Ito, ügyvezető igazgató.

Robotok a Dicsőségcsarnokban

A Carnegie Mellon Egyetem Robotok Dicsőségcsarnokában öt technikatörténet-formáló masinának szorítanak helyet az ősz folyamán. Hárman (Robby the Robot, Astroboy, C3PO) a képzelet világából, ketten, Shakey és ASIMO a valóságból érkeznek. Az ünnepségre október 11-én kerül sor.

Az egyetem Számítástudományi Tanszékének korábbi igazgatója, James Morris által 2003. áprilisban alapított Csarnokban kizárólag a technológiai mérföldkőnek bizonyult, illetve a technológiai fejlődést ösztönző gépeknek jut hely. Tizenhárom tagból álló zsűri válogatott: többek között az Apple-társalapító Steve Wozniak, a Sim Cityt kiötlő Will Wright, vagy Ruzena Bajcsy, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) robotikusa vett részt a munkában.




Forrás: gondola.hu