A kivitel - euróban számolt - 15 százalékot meghaladó emelkedése négy év óta a legmagasabb.
A behozatal dinamikája ugyancsak két számjegyű volt, de alacsonyabb az exporténál, így a külkereskedelmi mérleg egyenlege javult.

Független tehát a magyar exportszektor működése az árfolyam, illetve a nemzetközi konjunktúra alakulásától? A válasz a kivitelre termelő cégek sajátosságaiban rejlik. A magyar exportszektor legfontosabb jellemzői nagyjából a kilencvenes évtized közepére épültek ki: a kivitel főszereplőivé a betelepülő külföldi cégek, köztük a világ legnagyobb multinacionális társaságainak leányvállalatai váltak.

A hazai export-import jelentős hányada (a kilencvenes évek második felében becslésünk szerint
40 százaléka) nemzetközi vállalathálózatokon belüli kereskedelemként zajlott. A gépipari termékek jelentősége mind nagyobb lett, arányuk 1998-ban érte el kivitelünk 50 százalékát.

Mindez hatalmas előrelépést jelentett a kilencvenes évtized első harmadához képest, amikor az erősen konjunktúrafüggő, alacsony feldolgozottságú mezőgazdasági termékek, illetve a bérmunka határozta meg kivitelünket. A kilencvenes évek második felében a magyar exportot a globális információs technikai forradalom nyomán az irodagépek és gépi adatfeldolgozó berendezések dinamizálták, néhány, a nemzetközi konjunktúrát alakító világvállalat leánycégeivel a háttérben (IBM, Philips, Nokia).

A termékcsoport külpiaci értékesítése 1999-ben érte el csúcsát, ekkor aránya a gépipari export negyedét, az összes export több mint tíz százalékát tette ki. Az új exportszektor többnyire erősen importigényes, alacsony hazai hozzáadott-értékű termékeket gyártott, sok esetben bérmunkaszerű összeszerelés keretében. Ez törvényszerűnek tekinthető a tőkebevonás első szakaszában, mint ahogy az erős koncentráció is. További befektetők betelepülése, illetve a kis-, középvállalati szektor erősödése oldhatta volna ezt a helyzetet. 1997-2000 között voltak is erre utaló, statisztikailag még kevéssé kimutatható, de empirikus kutatások által alátámasztott jelek.

A kedvező hazai és világgazdasági környezetben az átalakult, magánkézbe került kis- és közepes vállalatok exportálni kezdtek, egyes könnyűipari, gépipari bérmunkázók saját anyagos termelésbe, exportba fogtak. A 2000-es évek elejétől azonban a közterhek csökkentése nélküli többszöri minimálbér-emelés, illetve az árfolyam-politika hibái, a mind erősebb forint - párhuzamosan a gyenge nemzetközi konjunktúrával - egyre nehezebb helyzetbe hozta az éppen kiemelkedni kezdő kis-, közepes exportőröket, valamint az alacsony importhányadú, magas hazai hozzáadott értéket termelőket.

A nagy cégeket ebben az időben elsősorban az IT-szektor világméretű válsága sújtotta, globális stratégiájuk megváltozása miatt számos tevékenység leépítésre került (az IBM bezárta legnagyobb gyárát, a Philips jelentős leépítést hajtott végre, a Nokia eladta monitorüzemét). 2001 és 2003 között jórészt e két hatás következtében jelentősen csökkent is a kivitel növekedési üteme. 2004 ismét kiemelkedő exportdinamikája mögött nem a kilencvenes évtized utolsó harmadának a gazdaságban kissé szétterülő exportteljesítménye, hanem ismét néhány nagyvállalat tevékenysége állt.

A globális kereslet alakulásához igazodva, illetve sok esetben azt alakítva kezdett növekedni a híradás-technikai termékek (ezen belül döntően a mobiltelefonok) gyártása, ami eleinte ellensúlyozta az irodagépek csökkenését, majd a tavalyi évben hatalmas növekedésével ismét dinamizálta gépipari kivitelünket. Az összes exportnövekmény 70 százalékát a gépek adták, a termékkör aránya összes kivitelünkben meghaladta a 60 százalékot. 2004-ben minden korábbit meghaladóvá vált a magyar export koncentráltsága.

A híradás-technikai cikkek csoportja a gépipari export 31, a teljes kivitel közel 20 százalékát tette ki - az ezen belül meghatározó mobiltelefon teljes exportunk tíz százaléka volt. A teljesítmény mögött álló, globális céghálózatok részeként működő leányvállalatok az árfolyamhatásoktól jórészt függetlenek a magas importhányad, a belső elszámolóárak, az euroizáció következtében.

Ezzel szemben a kis-, közepes, alacsony importhányaddal, magas hazai hozzáadott értéket termelők, illetve nem céghálózat részeként működő feldolgozóipari vállalatok, mezőgazdasági cégek árfolyamfüggők, az erős forint tehát elsősorban az ő fejlődésüket akadályozza, kilátásaikat, esetenként túlélési esélyeiket rontja. (A hazai piacon is értékesítőknél, illetve a beszállítóknál további veszteséget, piacról való kiszorulást okoz a mind olcsóbb behozatal.)

A jelentkező foglalkoztatási gondok, cégcsődök szoros összefüggésben vannak az árfolyam alakulásával. A külkereskedelmi mérlegben pedig egy-egy külföldi leányvállalat (esetünkben elsősorban a Nokia) teljesítménye fedi el a széles körben létező problémákat.

Az előző esztendő fejleményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a kicsi, nyitott, fejlődésében erősen exportfüggő magyar gazdaság teljesítménye még a korábbiaknál is jobban kötődik néhány itt termelő külföldi leányvállalathoz. Ezek megtartása, fejlesztéseikhez megfelelő környezet biztosítása tehát elengedhetetlen.

A kiszolgáltatottság csökkentése érdekében további befektetők letelepítése is kívánatos.
Végül szembetűnő, hogy a kis- és közepes vállalatok, hazai beszállítók egyedi támogatása mennyire nem lehet sikeres az általánosan kedvezőtlen monetáris feltételek között. A támogatások szorgalmazása csak a valódi tartalom nélküli politikai szlogen részeként értelmezhető.




Forrás: nol.hu