Hod Lipson és kollégái apró, mechanikus építőkockákból alkotta meg az önmásoló robotot.
Az építőkockák elektromágnesek segítségével képesek elfordulni és egymáshoz csatlakozni.

Minden egyes 10 centiméteres kocka egy mikroprocesszort tartalmaz, emellett mindegyikükben egy instrukciós sor rejtezik, mely elmondja a blokkoknak, hogyan csatlakozzanak és forogjanak, attól függően, milyen helyzetben állnak a többi építőkockához képest. Az instrukciókat úgy tervezték, hogy a kockák együtt tudjanak működni a másolás érdekében.

Például három vagy négy kocka egymás tetejére halmozása egy torony elkészítéséhez olyan, mint egy toronydaru, mely forogva egymásra helyezi a közeli kockákat. Az utasítások a fejlesztők szerint egyáltalán nem bonyolultak.

Mivel a kockák azonos méretűek, a nagyobb szerkezetekhez több kockára van szükség. Ez az építő képesség igen fontos. A korábbi önreplikáló kísérletek során csak szimulációkat és kifejezetten ilyen folyamatra tervezett gépeket használtak. Ám az új robot bebizonyította, hogy van egy egész robotcsalád, mely képes az ilyen jellegű másolásra.

A kutatók szerint, ha sikerült miniatürizálni ezeket a kockákat és nagy számban olcsón gyártani azokat, akkor igazán hasznos és érdekes szerkezeteket lehet létrehozni. Az önreplikálást jól ki lehet használni olyan környezetekben, ahol a robotokat távirányítással működtetik és azok teljesen magukra vannak utalva. El lehet képzelni robotrendszereket a Marson vagy az óceán fenekén, melyek képesek önmaguk reparálására.

A fejlesztők olyan ötletekkel is előrukkoltak, mellyel az önreplikálás már a jövőbeli munkát gyorsítja meg. Korábban egy rendszer vagy rendelkezett ezzel a képességgel vagy nem. Ám a Cornell kutatói szerint sokkal hasznosabb, ha lehetővé tesznek némi önreplikálást. Ezért olyan matematikai módszert dolgoztak ki a "szaporodásra", mely a másolt információk mennyiségétől függ.




Forrás: Hiradó.hu