2000-ben magyar kutatók ötlete alapján és az ő vezetésükkel elindult egy olyan Európai Uniós program, amelynek célja az volt, hogy ipari robotokból a világon egyedülálló gyógytornáztató berendezéseket fejlesszenek ki. Agyi sérülések, például agyvérzés vagy agytrombózis után gyakori, hogy a beteg megbénul, és ilyenkor hosszú-hosszú gyakorlásra, gyógytornára van szükség ahhoz, hogy az agy ismét megtanulja mozgatni a lebénult végtagot.

Gyógytornászok kemény fizikai munkával, naponta kétszer háromnegyed órán keresztül szokták a mozgásképtelen végtagot mozgatni, és ilyenkor nemcsak annak súlyával kell megbirkózniuk, hanem a görcsösen összehúzódott izmok ellenállásával is.

A kifejlesztett és már a gyógyításban is kipróbálás alatt álló robot a gyógytornászoknak ezt a nagyon kemény fizikai munkáját váltja ki, a lebénult kar mozgásképességének visszanyerését segíti. Esti Judit az ötlet egyik gazdájával, Tóth Andrással, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos munkatársával beszélgetett.

- Úgy kell elképzelni, hogy egy beteg ül egy székben vagy fekszik egy kezelőágyon, és mellette egy falról egy robotkar lóg ki, és ez a robotkar megfogja a felkarját. Egy másik robotkar a mennyezetről lóg le, az pedig az embernek az alkarját fogja meg, és ugyanúgy, mint a gyógytornász, ez a robot is képes az alkart és a felkart egyszerre mozgatva, koordinált gyakorlatokat végezni.

- Van különbség az ipari felhasználás és az emberi felhasználás között? Tehát kellett-e változtatni?

- Tessék elképzelni, hogy ez a robot csak annyiban tér el az ívhegesztő robottól, amire eredetileg használjuk, hogy a színe nem narancssárga, mint ahogy ez a modell itt előttünk mutatja, hanem fehér, mert mégiscsak orvosi környezetben használjuk.

- Hogy fogadják ezt a betegek? Nem nagyon lélektelen?

- Érdekes módon, a betegeknek nem ez volt az első reakciójuk, amikor meglátták ezt a rendszert, hanem az, hogy egy kicsit robusztus. De maga a mozgatás nagyon jól esett nekik, kellemes bizsergető érzés volt. Nem egy betegünk elaludt gyógytornáztatás közben, és minden betegünk elégedett volt vele.

- Hány emberen próbálták ki?

- Volt korábban egy klinikai vizsgálat 2003-ban, akkor tizenkét személy kapott összesen húsz egymást követő napon harminc perc gyógytornát. Úgyhogy ez a rendszer már bizonyította, hogy biztonságos, de a gyógytornász szerepe azért elengedhetetlen, mert minden egyes betegnek saját egyéni gyógytornát kell kapnia. Ez nem olyan, mint az ipari feladat, ahol a munkadarabok ugyanolyanok. Ezért gyógytornász tanítja be ezeket a robotokat az elején három percben.

- Tehát amikor először bejön a beteg, akkor a gyógytornász a robotkarral együtt mozgatja?

- Így van. Ez az úgynevezett betanításos programozás. Az elemi gyakorlatokat a robotok megjegyzik, abból összeállít egy harminc-negyvenöt perces terápiás programot a gyógytornász egy számítógép segítségével, és utána azt játssza le a robot. Valamikor nagyon régen, amikor a számítástechnika nem volt még ilyen magas színvonalon, akkor az ipari robotokat is így tanították be.

Tehát mondjuk, ha festés volt a feladat, akkor egyszerűen a roboton megnyomtak egy gombot, a robot ellazította magát, a képzett festő szakmunkás végigvezette a szórópisztolyt, a robot megjegyezte ezeket a mozgásokat, és utána már önmaga is tudta ezeket ismételni. Ma már egyébként ez a fajta programozási módszer sehol nem használt, mert már mindent előre le lehet programozni, szimulálni, tervezni, úgyhogy ez a módszer kihalt, ezt mi újítottuk most föl.




Forrás: Magyar Rádió Online