Az emberi szemmel nem látható, nem érzékelhető gépecskék feladata, hogy mindet megtalálják, összegyűjtsék. Gyógyítsanak, pusztítsanak? A szimulációt a Microsoft egyik idei versenyén mutatták be.

Imagine Cup 2005

Jonathan Dowdall, a texasi Houston Egyetem Számítástudományi tanszékének PhD-hallgatója és diáktársa, Mike Hall munkájukkal a Microsoft 2005-ös Imagine kupájára neveztek.
Az évente megrendezésre kerülő versenyen kilenc, információtechnológiához kapcsolódó területen mérettetnek meg a vállalkozó szellemű jelentkezők: szoftvertervezésben, az Office segítségével történő szoftvermunkákban, algoritmusok kidolgozásában, rövidfilm-kategóriában, technológiai jellegű üzletiterv-készítésben, 3D-s történetalkotásban, hálózat-, adatbázis- és szerverproblémák megoldásában, webfejlesztésben, játékstratégiák létrehozásában.

A Dowdall és Hall által formált, a nagybetűs AI-jal a mesterséges intelligenciára utaló ContAInment (fékentartás, elszigetelés) team az utolsó (visual gaming) kategóriában indult, és egyetlen amerikai csapatként jutott az elődöntőbe. A Microsoftnál mindössze annyi témamegkötést tettek, hogy a versenymunkák "olyan világot mutassanak be, ahol a technológia eltünteti a köztünk lévő határokat."

Munkában a nanobotok

A ContAInment eleget tett a feltételnek.

Előbb a nanobotcsapatot létrehozó és kontrolláló algoritmust írtak, majd a gépeket a szimulált test vérkeringésébe fecskendezték. Munkába fogtak, s miután rátaláltak a keresett szövetekre, megkíséreltek gyógyszeres kezelésüket, "kijavításukat". Az immunrendszeren dolgoztak, miközben fehér vérsejtek, később pedig vírusok támadtak rájuk.

Hogyan védekezzenek? Pusztítsanak, vagy vonuljanak vissza? Milyen "útvonalakat" használjanak?

A fejlesztőknek - és a robotoknak - ilyen típusú, összetett problémákat kell megoldaniuk.

"A vizuális játékok kihívása valójában logisztikai jellegű, aminek az úttervezés az egyik legfontosabb része" - magyarázza Dowdall. "A stratégiához tartozik a nanobotokat programozó együttműködő multi-ágens rendszer. Az algoritmusban kifejeződő intelligenciával kell felruházni őket, mert így tudnak környezetükre reagálni." Hogy mindez gördülékenyen menjen, a robotoknak számítógépes program "mondja meg", merre mozogjanak: le-, felfelé, jobbra, balra, és mindezek különböző kombinációi.
Mindig a környezeti feltételeknek megfelelően, azokra válaszolva lépnek.

Számítástudomány és Medicína

Dowdall a felsőoktatási intézet Számítógépes Fiziológiai Laboratóriumában dolgozó egyetemi docens, Ioannis Pavlidis elsőszámú szoftverfejlesztője. Fő kutatási területe az infravörös spektrum:
arcok megragadása, tárgyak és mozgások követése, gépi látás.

Pavlidis különböző orvosi alkalmazásokat előlegező kutatásaival szerzett magának hírnevet.
Elsősorban az infravörös tartománnyal foglalkozik, munkái több szakterületre - bioinformatikára, robotikára, mintafelismerésre, számítógépes biomedicinára, és tágabb értelemben az ember-computer interakció egészére - kihatnak.

Az ő irányításával dolgozták ki a humán felhasználó fiziológiai állapotát (vérnyomást, pulzust, lélegzetvételt) a test érintése nélkül megfigyelő, sokak, például a Wired magazin szerint a közeljövőben valószínűleg az egyik legnagyobb hatású technológiai újításnak bizonyuló Automatikus Termál-monitorozó Rendszert (Automatic THErmal MOnitoring System, ATHEMOS).

Pavlidis jelenleg a számítógépet használó ember egészségi állapotát nyomon követő projekten dolgozik. Célja, hogy az interakció mindkét résztvevője - az ember és a computer - "tudomással bírjon" a másikról, problémamentes kommunikációt folytasson egymással.

Mindez azt jelenti, hogy medicina és számítástudomány találkozását, kölcsönös egymásra hatását, például az utóbbinak az előbbire történő alkalmazásait Dowdall már évek óta "testközelből" tanulmányozza, s komoly háttértudással vághatott neki a versenynek.

Nanobotjai talán majd valódi életeket is mentenek.




Forrás: index.hu
http://index.hu/tech/tudomany/nanobot0527/