Levelet írt Kóka János gazdasági és közlekedési miniszternek az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF). Ebben a nem lakossági fogyasztókra vonatkozó, július elsején életbe léptetendő gázáremelés felülvizsgálatára kérik a kormányzatot.

Az IEF sérelmezi, hogy a döntéshozatal során nem kérték ki a véleményüket, ami szerintük a fogyasztóvédelmi törvénybe ütközik. Másrészt úgy vélik, a döntés diszkriminatív, mivel a lakossági fogyasztók számlája jórészt nem növekszik. Ráadásul a kormányzat csupán átlagos emelést jelölt meg, és a részletekről az érintettek máig nem szereztek tudomást.

Az IEF elnöke, Szaniszló Mihály közölte: ha az emelés érvénybe lépne, idén már átlagosan 20 százalékkal növekedne az ipari fogyasztók gázköltsége, ami súlyosan rontja a magyar gazdaság versenyképességét. Az elmúlt évek - a mostanihoz hasonló - kormányzati lépései nyomán Magyarországon az ipari fogyasztók mintegy 20 százalékkal többet fizetnek a gázért, mint a lakosság, pedig Nyugat-Európában a közfogyasztók fizetnek kétszer annyit, mint az ipar. Szaniszló Mihály nem kívánta "felfedni a kártyáikat" arra az esetre, ha a kormányzat érveiket ismételten figyelmen kívül hagyná.

Pedig több mint valószínű, hogy erre fel kell készülniük: a miniszter ugyanis - úgy tudjuk - nem kíván változtatni álláspontján. Érvelése szerint a kabinet az elmúlt időszakban tapasztalt, 40 százalékos nemzetközi olajár-drágulás hatását a lehető legkisebb mértékben hárította át a fogyasztókra.
A tárcánál nem ismerik el, hogy a cégekre hárították volna a lakosság terheit: az évi 3000 köbméter alatti lakossági fogyasztóknak azért nem nő a tarifájuk, mert a rájuk vonatkozó elvi többletterheket a jövőben a Mol bányajáradék-befizetéseiből képződő alapból állják. Az ennél magasabb lakossági fogyasztásra szintén 7 százalékos emelés vonatkozik, ami által - a tárca számításai szerint - az ilyen fogyasztóknak átlagosan 2,5 százalékkal magasabb számlára kell számítaniuk.

Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője úgy véli, a gázáremelkedés lakosságra háruló terheit is az ipari fogyasztóknak kell megfizetniük, ami a kormány részéről - megfogalmazása szerint - "buta taktika". A vállalatok versenyképességének romlása ugyanis munkahelyek megszűnéséhez vezethet. Ráadásul ez a kormány a gazdaság versenyképességének javítását tűzte zászlajára.
Úgy vélte, a költségnövekedés miatt a cégek a legalitás határát súroló lépésekre is kényszerülhetnek, ami a feketegazdaságot növeli.

Hangsúlyozta: azokban a fejlett országokban, ahol a gáz a cégek számára szabadáras, a lakosságra vonatkozó hatósági tarifák mintegy 20 százalékkal magasabbak az üzleti fogyasztókénál. Magyarországon azonban a kormány intézkedéseinek köszönhetően a lakossági árak alacsonyabbak. Szerinte a többi energiafajtához hasonlóan a gáz esetében is el kell érni a valós költségeket, igaz, "a kormány valószínűleg nem választási év előtt szánja rá magát egy ilyen lépésre". Úgy vélte, a fogyasztókat a valós árak beállítása mellett hatékonyabb felhasználásra kellene ösztönözni.

A magyarok jó okkal érzékenyebbek az energiaár-változásokra fejlettebb országokbeli társaiknál.
A magyar bérek az ottaniak harmadára-negyedére rúgnak, az energiaárak viszont immár világpiaci szintűek. Míg a rendszerváltás óta a fogyasztói árak nyolcszorosukra emelkedtek, a villany esetében ez a szorzó 13-14-szeres. Noha a magyar gazdaság rossz hatékonyságú, energiafaló egységei mára kiestek, az utóbbi évek olajár-növekedése ezt a kedvező hatást nagyjából kioltotta. A magyar lakosság kiadásainak 13 százaléka közvetlen energiaköltség; az Egyesült Államokban ez az arány csupán
6-7 százalék, úgy, hogy ott nálunk 3-4-szer több energiát fogyasztanak el.



Forrás: nol.hu
http://www.nol.hu/cikk/367453/