Az Eurostat által átlagosnak tekintett, bár nem éppen a hazai viszonyokhoz igazítva 90 négyzetméteres nagyságúnak megjelölt otthon esetében adókkal együtt 2005 januárjában 10,64 euró (2623 forint) volt 100 kWh elektromos energia ára Magyarországon. Ebben a fogyasztói kategóriában az unió statisztikai hivatala évi 3500 kWh fogyasztással számol, és az ehhez tartozó árat veszi alapul.

A hasonló fogyasztású szlovák háztartás több mint két és fél euróval volt kénytelen többet fizetni
100 kWh áramért, miközben bolgár társa megúszta 6,44 euróval. Aligha jelenthet vigaszt a magyar fogyasztóknak, hogy vásárlóerő-egyenértéken számolva (PPS – Purchasing Power Standard) már a bolgároknak sincs olyan jó dolguk: a 16,66 PPS-es ár nem sokkal marad el a Magyarországra számolt 16,87-tól.

Térségünkből kitekintve joggal irigyelhetjük viszont az Európa legalacsonyabb áramárával büszkélkedő Máltát, ahol az 5,85 eurós egységár PPS-ben is mindössze 8,4-es értéket jelent. Málta egyébként az EU25 mellett Bulgáriát, Horvátországot, Romániát és Norvégiát is tartalmazó összehasonlítás egyetlen olyan országa, ahol az elektromos energiát semmilyen adó nem terheli.

Az euróban mért drágaság szempontjából Dánia ugyan kiemelkedik a mezőnyből, de a közel 23 eurós árat a dánok a jelek szerint könnyen megengedhetik maguknak: az PPS-ben számolva ott még akkora terhet sem jelent, mint Magyarországon a felénél is alacsonyabb euróár.

Az átlagos ipari fogyasztó számára (az Eurostat szerint az alapul vett évi kétmillió kWh egy közepes vállalat fogyasztása) az áram térségünkben Romániában a legdrágább, 9,15 euró 100 kWh-ánként.
Keleti szomszédunk Görögországon és Máltán kívül egyébként az összehasonlításban szereplő országok közül az egyetlen, ahol az átlagos ipari fogyasztónak többet kell fizetnie az átlagos háztartásnál egységnyi áramért. Ez máshol éppen fordítva van: Svédországban a háztartások háromszorosát fizetik a vállalati árnak.