A probléma alapvető oka a magyar tulajdonú cégek forgótőkehiánya – írja a Figyelő legújabb száma.

Két olyan megbízója is van jelenleg az Albatherm Épületgépész, Tervező, Kivitelező és Fővállalkozó Kft.-nek, amelyik két hónappal a beköltözés után sem fizetett.

„A pénzünk egyharmada ott van" - mondja Bognár József tulajdonos-ügyvezető. Mindkét épület megkapta a használatbavételi engedélyt a hatóságtól, a megrendelők azonban mondvacsinált okokra hivatkozva halogatják a műszaki átadást. Bognár úgy tapasztalja, egyre gyakoribb, hogy a megbízók így „spórolnak": leminősíttetik az épületet a műszaki ellenőrrel, és csak a megállapodott összeg
60-70 százalékát fizetik ki – írja a Figyelő csütörtökön megjelenő, legújabb száma.

Van, hogy már a szerződéskötéskor látni lehet, mire megy ki a játék. A megrendelő olyan irreálisan olcsó árat kényszerít ki a fővállalkozótól, hogy annyiért nem is lehet rendesen teljesíteni. Miután ez bekövetkezik, erre hivatkozva a munka felénél, harmadánál elküldik a fővállalkozót, nem fizetnek neki, majd szerződnek az alvállalkozókkal, annak a pénznek a 60-70 százalékáért, amelyet eredetileg kaptak volna, csakhogy ők most már futnak a pénzük után, mert az bennragadt a fővállalkozónál.

A tisztességtelen megrendelők között a tapasztalatok szerint multik és magyar tulajdonú cégek egyaránt megtalálhatók, miközben mindkét körben vannak olyanok is, akik napra pontosan fizetnek. „Különben már nem is élnénk" - jegyzi meg a 2004-re csaknem 3 milliárd forint árbevételt kimutató Albatherm ügyvezetője. A társaság még bírja, hogy pár száz millió forintos lejárt követelése legyen, de a kisebb cégek sorra mennek tönkre. Különösen, hogy sok fővállalkozó úgy oldja meg a problémáját, hogy kimenekít annyi pénzt, amennyi egy új vállalkozás indításához kell, majd felszámolásba viszi a régit, az alvállalkozók meg bottal üthetik a járandóságuk nyomát.

Más ágazatokban is

A jelenség nem egyedül az építőipari ágazatot sújtja. „A gépgyártóknál egyértelműen látszik a körbetartozás" - mondja Jankovits István, a Jankovits Hidraulika Ipari és Kereskedelmi Kft. tulajdonos-ügyvezetője, amelynek magyar vevőinek egy része egyre inkább a határidőn túl fizet. Lejárat után
50 napon belül azért ki szokták fizetni a tartozást, de mintegy ezer vevőjük között akad 15-20 olyan is, amelyik még ekkor sem utal. Jankovits szerint nem rossz szándékból, hanem azért, mert nekik is későn fizetnek.

„A malomiparban egy éve megszaporodtak a fizetési gondokkal működő vevők, mert a sütőipar sem tudja kigazdálkodni a költségeit" - panaszkodik Géber Lajosné, a Cornexi Élelmiszeripari Rt. gazdasági igazgatója is. Az egymástól függő mindkét ágazatban meglévő jelentős kapacitástöbblet rendkívül éles piaci versenyt eredményez, és ebben a versenyben a „túlélés" egyik eszköze a késve fizetés.

A malomipar az alapanyag-felvásárlás sajátosságai miatt nagyon magas forgótőke-igénnyel bír, ezt a cégek nagy része hitelfelvétellel oldja meg. A gazdasági igazgató úgy látja, a kamatlábak 2004 őszéig tartó emelkedése és az őrleményárak 2004-es zuhanása együttesen váltotta ki a malomipari vállalkozások veszteséges működését.

Egyre nő a fizetésképtelenség

Magyarországon tavaly mind a csőd-, mind a felszámolási eljárások megszaporodtak a Creditreform adatai szerint. „Az ilyen eljárások száma európai összehasonlításban az egyik legmagasabb a működő cégek számához képest" - mondja Nagy István ügyvezető igazgató. „Az építőiparban a legrosszabb a fizetési készség és képesség" - húzza alá Nagy István.

A körbetartozások itthon és Nyugat-Európában is elsősorban a kis- és középvállalatokat sújtják, hiszen ezek kevéssé tőkeerősek. Kérdés azonban, hogy nálunk miért éppen az elmúlt egy-másfél évben szaporodtak meg a fizetésképtelen cégek. „Nincs olyan ok, mint a kilencvenes években, hogy bedőlt az orosz piac, vagy hirtelen 32 százalékra ment fel a 10 százalékon felvett hitel kamata" - állítja Reszegi László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

A jelenség nem makrogazdasági méretű, hanem ágazati, s az az alapvető oka, hogy a magyar tulajdonú cégek még mindig forgótőke-hiányosak (lásd keretes írásunkat és a táblázatot). Nem vesznek fel hitelt, s ha mégis, csak rossz feltételekkel kapnak. Emiatt rövid fizetési határidőt kérnek, és ha a partner nem teljesít, ez továbbgyűrűzik.

Drága a hitel

„A körbetartozásnak két oka lehet: az egyik, hogy a cég nem akar, a másik, hogy nem tud fizetni. Ha egy cég nem tud fizetni, akkor megoldást jelenthet számára a forgóeszközhitel, feltéve, hogy ésszerű kamat mellett tudja felvenni. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapkamata azonban éppen 2003. november végén - vagyis másfél éve - ért el lokális csúcsot. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott folyószámlahitelek havi átlagos kamatlába 2003 májusában még 9 százalék alatt volt, de 2003 decemberétől 2004 októberéig már a 12 és 14 százalék közötti sávban mozgott, márpedig a szektorok többségénél ez fölötte van a hozamelvárásoknak. Ráadásul kis- és középvállalatok az átlagnál drágábban tudnak csak hitelt felvenni.

Az áfavisszatartás is gondokat okozott

Mindezek után, amikor már éppen érezhetően csökkenni kezdtek a kamatlábak, az uniós áfa-visszatérítéseknek a - Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter utasítására elrendelt - visszatartása kezdte gerjeszteni a körbetartozásokat. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézet (MKIK GVI) idén áprilisban 1800 cég körében elvégzett felmérése során a válaszolók 45 százaléka állította, hogy nőtt a késedelmesen fizető cégek aránya, ez az arány az exportálók körében még magasabb volt.
A „Draskovics-hatás" következtében a nem exportálók likviditása is romlott.