Megállapították: a vezetéktől 200 méternyi távolságra lakó gyermekek körében 69 százalékkal nagyobb az akut limfoid leukémia kockázata.

Nancy Wertheimer (University of Colorado) 1979-es közleménye óta évtizedes vita tárgya, hogy csúfságuk mellett valóban károsan befolyásolják-e a környezetükben élők egészségét a nagyfeszültségű távvezetékek.

Számos vizsgálat során felvetették, hogy a távvezetékek mellett nagyobb a kockázat a daganatok kialakulása szempontjából. A brit szerzők által közölt újabb bizonyíték (BMJ 2005;530:1290) megerősíti ezt. Angliában és Walesben az országos rákregiszterből összegyűjtötték az 1962-1995 között rosszindulatú betegséggel diagnosztizált 0-14 éves gyermekek (összesen 29 081 daganatos beteg) adatait. Közülük 9700-an szenvedtek akut limfoid leukémiában (ALL-ben).

A diagnózishoz a születéskori lakcím irányítószámát rendelték hozzá, majd meghatározták, hogy a betegek lakóhelyéhez a legközelebbi nagyfeszültségű, 275-400 kV-os, esetenként 132 kV-os távvezeték milyen messze helyezkedik el. Kontrollcsoportként az életkor és a nem szerint illesztett, azonos irányítószámú körzetben született gyermekeket választottak.

A beteg és a kontrollként szereplő gyermekeknek csak elenyésző hányada, mintegy 3 százaléka lakott a távvezetékek 600 méteres körzetén belül. Az elemzéskor azonban kiderült: ez a szubpopuláció fokozottan veszélyeztetett az ALL kialakulása szempontjából. A betegség veszélye a távolsággal fordított arányban változik: a vezeték 200 méteres körzetén belül lakó gyermekek körében 69 százalékkal nagyobb az ALL kockázata, 200-600 méteres távolságban pedig 23 százalékkal emelkedik a rizikó.
Az egyéb gyermekkori rosszindulatú daganatok vonatkozásában nem találtak kapcsolatot a távvezeték távolsága és a kockázat között.

Mi lehet a magyarázat? Egyesek feltételezik, hogy az elektromágneses mezőben ionizálódó levegőmolekulák a légutakba kerülve szabadgyökök képződését váltják ki. Más megfigyelések szerint az elektromágneses mező hatására a vastartalmú molekulák sejten belüli mozgása változik meg és idéz elő sejtkárosodást. Az is ismert, hogy a kis frekvenciájú elektromágneses mezők a sejtciklust befolyásolják, illetve gátolhatják az immunrendszer működését. Azt is felvetették, hogy a távvezetékek a világűrből érkező kozmikus sugárzást koncentrálják környezetükben.

Ezeket a hipotéziseket azonban nem támasztja alá, hogy az eredmények szerint csak az ALL előfordulása nő, a többi betegségé nem változik, és az sem, hogy az elektromágneses mező eddig igazolt élettani hatásai a távvezetékek 600 méteres körzetében mért térerő többszörösénél jelentkeztek.
A pontos mechanizmus tehát nem ismert. A cikkhez írt kommentárjában Geoff Watts, a BMJ tudományos szerkesztője a sejtbeli membránáramok és a ferromágneses részecskék befolyásolásának szerepét is felveti.

A kutatók becslése szerint megközelítőleg a gyermekkori ALL-esetek 1 százaléka alakulhat ki a nagyfeszültségű távvezetékek miatt – tehát az ALL előfordulása alapján Angliában és Walesben évente mintegy 5 gyermeknél lehet a távvezeték a felelős a betegségért. Bár az éves halálozási statisztikákhoz képest az évi öt ALL-eset elenyésző (Nagy-Britanniában csak közlekedési balesetben 36 000 gyermek sérül és 200 hal meg évente), ez az eredmény – összhangban számos egyéb, kevesebb beteg bevonásával végzett vizsgálatban kapott eredménnyel – jelzi, hogy a nagyfeszültségű távvezeték körül kialakuló elektromágneses mező hátrányosan befolyásolhatja a környezetben élők egészségi állapotát.