Az Ikarus szegedi gyárában valaha mintegy 600-an dolgoztak - nemcsak a városból, hanem a környező településekről is sok embernek adott munkát a cég. Időközben a negyedére csökkent a létszám.
A megmaradtak közül a legtöbb munkavállaló évtizedek óta dolgozott a cégnél. Esély sincs rá, hogy a szakmájukban elhelyezkedjenek, hiszen Szegeden a korábbi vasipari üzemek leépültek, öszszezsugorodtak.

Az Ikarus pénzügyi helyzete az utóbbi időben fokozatosan romlott. Adósságokat halmoztak föl, az utóbbi időben a béreket sem tudták pontosan fizetni. Piaci kereslet viszont volt a termékeire. Még az anyavállalat megrendeléseire is készítettek pótalkatrészeket, de gyártottak ajtókat a NABI Rt.-nek, egyéb alkatrészeket német és francia cégek számára. Ám minőségi problémák merültek fel, ugyanis a géppark korszerűsítésére régóta nem jutott pénz.

A szegedi kft. önálló jogi személyiségű gazdasági egység volt, az anyavállalat a szakszervezet vezetője, Fonyó János szerint nem segített a gazdasági nehézségek megoldásában, viszont borsos bérleti díjat szedett az ingatlanok használata fejében. Az Ikarus Holding akkor kezdeményezte a felszámolást, amikor a leányvállalata már a bérleti díjakat sem tudta pontosan fizetni.

A szegedi gyárba pénteken mennek be utoljára a munkások, akik kétségbe vannak esve - mondja Fonyó -, várhatóan ugyanis nem kapják meg sem az elmaradt bérüket, sem a felmondási időre járó bért, sem a végkielégítést. A bérgarancia-alapból a legjobb esetben is csak hónapok múlva jutnak pénzhez, addig nem tudják miből eltartani a családjukat.

Évekkel korábban már felmerült a gyár bezárása, akkor azonban a kérdés némi vita után lekerült a napirendről, mert kiderült, hogy van piaci kereslet az üzem termékeire.

Fonyó János sokak véleményét fogalmazta meg, amikor azt mondta: most sem lenne szükségszerű az üzem bezárása, ám a nagy kiterjedésű ingatlan bérbeadásából az anyavállalatnak jóval több és biztosabb bevétele származhat, mint a gyártás fenntartásából.




Forrás: nol.hu
http://www.nol.hu/cikk/369851/